Pekudé hetiszakasza (2Mózes 38,21 - 40,38), Mózes második könyvének utolsó hetiszakasza, nem tartalmaz egyetlen micvát se a Szefer ha-Chinuch számítása szerint. De az a tény, hogy befejezzük a Tóra egyik könyvét (amelyet a zsinagógában a "Chazak, chazak ve-nitchazek", azaz "erős, erős, és erősödjünk!" felkiáltás kisér), mégpedig azt a könyvet, amelyik a Tóra-adást tartalmazza, jó alkalom arra, hogy áttekintsük egy kicsit a zsidó irodalmat, az írott és a szóbeli tan műveit. Ezáltal talán érthetőbbé válnak a Széfer ha-Chinuch egyes utalásai is.

A hagyományos zsidó (vallási) irodalmat három fő korszakra  oszthatjuk:
 

1. Biblia
=========

A zsidó vallás, és így a zsidó irodalom kiindulási pontja a Biblia, azon belül is a Tóra. Biblia alatt azokat a könyveket értjük, amelyek  a keresztények (pontosabban szólva a protestánsok) Ószövetségét alkotják. A zsidó hagyomány három csoportra osztja a Biblia 24 könyvét:

1. Tóra, azaz a Pentateuchus, Mózes öt könyve

2. Neviim, azaz a próféták nyolc könyve két részre oszlik. A "korai próféták" (Neviim risonim) az ún. történeti könyveket tartalmazzák: Jozsué könyve, Bírák könyve, Sámuel (két részre osztott) könyve és a Királyok (két részre osztott) könyve. A "kései próféták" (Neviim achronim) szintén négy könyvet tartalmaz: Jesaja (Ezsaiás, Izajás) könyvét, Jeremiás könyvét, Ezékiel könyvét és a Tizenkét (kis) próféta (egy könyvvé összeállított) próféciáit.

3. Ktuvim, azaz a Szentiratok (hagiografák) 11 könyvet tartalmaznak: a Zsoltárok könyvét, a Példabeszédek könyvét (Mislé), Jób könyvét, Dániel könyvét (aki a zsidó hagyományban nem számít prófétának), Ezra és Nehemia (két részből álló) könyvét, a Krónikák (két részre osztott) könyvét. Valamint az ún "öt tekercset", amelyek egy-egy ünnephez kapcsolódnak: az Énekek Énekét (Peszach-hoz), Rut könyvét (Savuothoz), Jeremiás Siralmait (Écha, Tisa be-Av-hoz), a Prédikátor könyvét (Kohelet, Szukotkor olvassák fel) és Eszter könyvét (Purimkor olvassák fel).

Ha összeolvassuk eme három csoport elnevezésének az első betűit, a TaNaKh rövidítést kapjuk: ez vált a Biblia egyik legelterjedtebb héber nevévé.

A Tóra öt könyvét eddig, az egyszerűség kedvéért, Mózes első, második, stb. könyvének neveztük. Személyes véleményem szerint ezek az elnevezések viszont nem csupán nem elterjedtek a zsidó szóhasználatban, hanem nem is fedik a Tóra tradicionális felfogását. Ugyanis a legelterjedtebb elképzelés szerint a Tóra szerzője nem Mózes, hanem I-ten. Mózes csupán leírta a neki diktált, de már a világ teremtését megelőzően megteremtett Tórát. Ezért, mostantól kezdve a szokásos héber elnevezéseket fogjuk használni:

1. Bresit: Genezis, a Teremtés könyve, Mózes első könyve, amely tartalmazza a világ teremtését, az első emberpár és leszármazottai történetét, a Vízözön és a bábeli torony elbeszélését, majd a három ősatya, Ábrahám, Izsák és Jákob életét. A könyv végén Izrael fiai elkerülnek Egyiptomba.

2. Smot: Exodus, a Kivonulás könyve, Mózes második könyve, amely leírja Mózes gyermekkorától kezdve a Tízcsapás és a kivonulás történetét, a csodás átkelést a Nádas-tengeren, a Tóra-adást, majd egy sor törvényt, a pusztai Szentély építését és az aranyborjú készítését.

3. Vajikra: Leviticus, a Papok (Leviták) könyve (Torat kohanim), Mózes harmadik könyve, amely a latin és magyar elnevezését onnan kapta, hogy legnagyobb részben rituális törvényeket ismertet.

4. Bamidbar: Numeri, Számok könyve, Mózes negyedik könyve, amely felváltva tartalmaz törvényeket és a sivatagi vándorlás eseményeit (például a népszámlálást, ahonnan a latin és a magyar elnevezése származik, a kémek, vagy Bileám történetét).

5. Dvarim: Deuteronomium, Törvényismétlés (Második Törvénykönyv, Misne Tora), Mózes ötödik könyve, amely egy sor törvény (és így a Tízparancsolat) megismétlését tartalmazza, Mózes három beszédébe foglalva, amelyet Mózes áldásai és halála zár le.
 

2. (Késő ókori) rabbinikus irodalom
===================================

A szó szűkebb értelmében, ha "rabbinikus irodalom"-ról beszélünk, erre a javarészt az i. sz. 2-6. század közötti időszakban, részben Izrael földjén, részben Babilonban keletkezett irodalomra gondolunk.

Megértéséhez onnan kell kiindulnunk, hogy a rabbik egyrészt folyamatosan tanulmányozták és értelmezték a Tórát, másrészt a zsidó vallás és a civil élet törvényeit igyekeztek meghatározni. Harmadrészt pedig a Tórát felolvasták és lefordították arámira, a nép nyelvére, a zsinagógai istentiszteletek során. Míg az első két tevékenység színtere a tanház (jesiva), és az ehhez kapcsolódó rabbinikus bíróságok (bét din) voltak (ahova a korabeli zsidók mindenféle peres ügyeikkel fordultak), addig a harmadik tevékenység helyszíne a zsinagóga volt.

Ennek megfelelően három műfajt kell megkülönböztetnünk:

1. Targumok: a Biblia arameus fordításai, amelyek valószínűleg a zsinagógai felolvasás és fordítás eredményei. Mivel nem csupán szó szerint lefordították a szöveget, hanem egyben magyarázták is, a legtöbb targum magyarázatokat (magyarázó szavakat, félmondatokat, vagy akár nagyobb egységeket) is belesző a fordításba.

2. Midrások: a bibliai szöveghez asszociált magyarázatok, diszkussziók, hasonlatok, történetek, halákhikus kérdések megvitatásai, stb. Az emberek többsége, "midrás" alatt leginkább a bibliai szöveget kiegészítő, további "meséket" ért. De valójában vannak olyan midrások is, amelyek halákhikus jellegűek, jogi kérdéseket boncolgatnak a bibliai szövegből kiindulva. (Ezek főként a korai midrások közt fordulnak elő.)

3. Tematikusan szerkesztett törvénygyűjtemények: a Misna, a Toszefta, valamint a két Misna-magyarázat (a Jeruzsálemi és a Babilóniai Talmud).

Ebben a megközelítésben a targumok felelnek meg a zsinagógai felolvasásnak, a midrások a szöveg értelmezésének, míg a törvénygyűjtemények a rabbik jogi funkciójának (a mindennapi vallási élet szabályozása, illetve a polgári igazságszolgáltatás biztosítása).

Talán a következő módon lehet elképzelni a midrások és a Misna viszonyát: Kezdetben, ahogy a rabbik tanulmányozták a bibliai szöveget, kialakultak különböző "hagyománycsomagocskák". Ezek esetleg a bibliai történeteket magyarázták néhány további részlettel, egy-egy szóhoz fűztek magyarázatokat, a mindennapi élet törvényeinek a részleteit magyarázták meg a bibliai szöveg segítségével, vagy csupán szabad asszociációs alapon valamilyen más gondolatot kapcsoltak a bibliai szöveghez. Egy-egy ilyen "hagyománycsomagocska" néhány sornyi információt tartalmazott. Egy részük aggádikus jellegű (történetek, hasonlatok, erkölcsi útmutatás), másik részük halákhikus (jogi) jellegű volt (ld. 33. Párását Jitro: Az atya és az anya tisztelete).

Ha ezeket a "hagyománycsomagocskákat" a bibliai szöveg sorrendjében, szigorúan a bibliai szöveghez kapcsolva őket, rendezzük egy művé, akkor kapjuk a midrásokat. Ha pedig elszakítva őket a bibliai szövegtől, tematikusan állítjuk őket egy rendszerbe, akkor kapjuk a Misnát és a Toszeftát.

A Misnát, a korábbi generációk hasonló jellegű munkáit felhasználva, Rabbi Jehuda ha-Naszi szerkesztette meg, i.sz. 200. körül. Hat rendből (szeder) áll, amelyek traktátusokra (maszechet, maszechta) bomlanak. Összesen 63 traktátust tartalmaz a Misna. A traktátusok fejezetekből (fejezet = perek), azok pedig "misnákból" (mondjuk: paragrafusokból) állnak.

(Nagybetűvel írva, a "Misna" az egész mű címét jelenti, míg kisbetűvel a "misna" a legkisebb egységet, egy-egy hagyománycsomagot jelöl.)

Általában a traktátus nevére szokás hivatkozni, ezért az alábbiakban érdemes felsorolni a hat rendet és az őket alkotó traktátusokat:

1. Zeraim: az imák és az áldások törvényeivel (Brachot), ill. a mezőgazdasági törvényekkel foglalkozik. A következő 11 maszechtát tartalmazza: Brachot, Pea, Dmaj, Kilaim, Sviit, Trumot, Maaszerot, Maaszer seni, Chala, Orla, Bikurim.

2. Moed: az ünnepekkel foglalkozik. 12 traktátusból áll: Sabbat, Eruvin, Peszachim, Skalim, Joma, Szuka, Béca, Ros ha-Sana, Taanit, Megila, Moed Katan, Chagiga.

3. Nasim: családjoggal és a fogadalmak törvényeivel foglalkozik a 7 traktátusa: Jevamot, Ktuvot, Nedarim, Nazir, Szota, Gittin, Kedusin.

4. Nezikin: Polgári (kártérítések, tulajdonjogi viszonyok,...) és büntetojoggal foglalkozik, valamint néhány további apróság is helyett kapott ebben a rendben. 10 traktátusból áll, úgymint: Bava Kamma, Bava Mecia, Bava Batra, Szanhedrin, Makot, Svuot, Edujot, Avoda Zara, Avot és Horajot.

5. Kodasim: 11 traktátusának a többsége a Szentélybeli áldozatok rendjét ismerteti, kivéve a Chulin-t, amely az állatok Szentélyen kívüli (profán, étkezés céljára történő) levágását tárgyalja. A maszechet-ek: Zevachim, Menachot, Chulin, Bechorot, Arachin, Tmura, Kritot, Meila, Tamid, Midot, Kinim.

6. Tehorot: a tisztasági törvényeket tárgyalja 12 traktátusban: Kelim, Oholot, Negaim, Para, Tohorot, Mikvaot, Nidda, Machsirin, Zavim, Tvul jom, Jadajim, Okocin.

A Rabbi Jehuda ha-Naszit követő nemzedék tagjai összegyűjtötték azon "hagyománycsomagok" egy részét, amelyek nem kerültek be a Misnába. Az így összeállított mű címe Toszefta lett ("kiegészítés"), és szerkezetében a Misnát követi.

Ezt követően, vagyis az i. sz. III. század közepétől, megváltozott a rabbinikus tanulmányok tárgya. Innen kezdve a Misna lett az az alapszöveg, amelyet a rabbik megvitattak. Alapvetően három kérdés merült fel a Misna szövegével kapcsolatban: Mit is jelent pontosan egy-egy misna ("paragrafus") által kimondott törvény (például kire vonatkozik, milyen körülmények között, stb.)? Mi a misna által kimondott törvény tórai forrása, miből, és hogyan vezethető le? Valamint: hogyan lehet feloldani a látszólagos ellentmondást a vizsgált misna és más "hagyománycsomagok" közt? Ezen felül, a vizsgált misnából kiindulva, szabad asszociációs alapon, mindenféle
további területekre is elkalandozhattak a diszkusszió során.

Mindezeket a vitákat rögzíti a Talmud, amely formailag nézve nem más, mint egy terjedelmes kommentár a Misna traktátusainak a többségéhez. Az egy-egy misnához tartozó diszkussziót "gemara"-nak nevezzük, és így a "Gemara" szó egyben a Talmud szinonímájává is vált. Valójában két talmud létezik: a Jeruzsálemi Talmud (Talmud Jerusalmi) az Izrael földjén élt rabbik vitáit tartalmazza, kb. i.sz. 350-ig, míg a Babilóniai Talmud (Talmud Bávli) a Babilóniában élt rávok diszkusszióit foglalja össze, kb. i.sz. 500-ig. Utóbbi sokkal gazdagabb, sokkal nagyobb autoritással bír, és ezért, ha egyszerűen "a Talmudra" hivatkozunk, az mindig a Bávlit jelenti.
 

3. Középkori (rabbinikus) irodalom
==================================

A középkori irodalom gazdagsága, műfajai áttekinthetetlenek. Formailag mégiscsak három alaptípust érdemes megkülönböztetni:

1. Kommentárok: akár a Bibliához, akár a Talmudhoz, vagy más művekhez írt kommentárok.

2. Önálló muvek.

3. Responsumok (seelot u-tsuvot): levélformájú halákhikus értekezések, amelyek a rabbik konkrét kérdésekre adott válaszait, döntvényeit tartalmazzák. A döntés alátámasztására hozott érvelés különösen fontossá teszi ezeket a leveleket. Egy-egy rabbi responsumait kötetekbe gyűjtötték össze.

A három műfaj szorosan épít egymásra. Sok esetben egy mű kommentár-formát vesz fel, de tartalmát tekintve önálló értékű alkotásnak is fel lehetne fogni. A Szefer ha-Chinuch pedig egy olyan önálló alkotás, amely bizonyos értelemben Tóra-kommentárként is olvasható.

A kommentátorok közül Rasi nevét illik ismerni, aki a XI. században, Észak-Franciaországban élt: az általa a Bibliához és a (Babiloni) Talmudhoz írt kommentár a mai napig a legalapvetőbbnek számít ezeknek az alapműveknek a tanulásakor.

Két önálló művet érdemes továbbá itt megemlíteni. Az egyik korábbi a Szefer ha-Chinuch-nál, a másik későbbi nála.

Maimonides, aki a XII. század második felében, Egyiptomban írta legfontosabb műveit, a szerzője a Misne Tora című törvénygyűjteménynek. Ez az általunk ismert legteljesebb törvénygyűjtemény, amely felöleli a halákha minden területét, és szintetizálja a Misnát, a Talmudot, valamint a talmudok lezárását
követő rabbinikus irodalmat. Maimonides, a Misne Tora előmunkálataként, megírta a Szefer ha-Micvot-ot, amelyben Maimonides összegyűjti a 613 parancsolatot. A Széfer Hachinuch legtöbbször Maimonides ez utóbbi művét követi.

Nem lehet nem megemlíteni végül a Sulchan Aruch-ot. Ez a XVI. század derekán, Cfat-on készült mű tekinthető a zsidó vallás szempontjából a középkor és az újkor határának. Szerzője, Rabbi Joszef Karo, összefoglalja, és egységes törvénykönyv formájába önti mindazt a jogi anyagot, amely az abban a korban releváns kérdések kapcsán a középkor során felhalmozódott (önálló műveket, mint pl. RIF, Misne Tora, Tur; Talmud-kommentárokat, mint pl. a ROS; és responsum-gyűjtemények tömegeit,...).

Az újkori zsidó irodalomnak innen kezdve nem csak a Biblia, és nem csupán a Misna (ill. a Talmud), hanem sok kérdésben legalább annyira a Sulchan Aruch válik a kiindulópontjává.
 
 

Fogalmak:
========

TaNaKh: a Biblia (egyik) héber neve, a Tora + Neviim (próféták) + Ktuvim (egyéb Szentiratok) rövidítése.

A Tóra könyveinek héber nevei: 1. Bresit, 2. Smot, 3. Vajikra, 4. Bamidbar, 5. Dvarim.

Targumok: a Biblia arameus (arámi) nyelvű zsidó fordításai, amelyek gyakran a szó szerinti fordításon túlmenően is tartalmaznak kommentárokat.

Midrás: a bibliai szöveget magyarázó, vagy ahhoz egyéb gondolatokat asszociáló "hagyománycsomagoknak", a bibliai szöveg sorrendjében elrendezett gyűjteménye.

Misna: Rabbi Jehuda ha-Naszi által i.sz. 200. körül összeállított törvénykönyv. 6 rendből (széder), azaz 63 traktátusból (maszechet, maszechta) áll. A traktátusok fejezetekre (perek), azok pedig misnákra bomlanak.

Toszefta: a Misnából kihagyott "hagyománycsomagokból" összeszerkesztett, a Misnával párhuzamos szerkezetű mű.

Talmudok (Jerusalmi és Bavli): a Misna megvitatása, értelmezése, és ahhoz kapcsolódó további viták gyűjteménye. Formailag a Misna traktátusainak a többségéhez írt kommentár, azaz minden egyes misnához hozzáfűz egy hosszabb (vagy még hosszabb) diszkussziót. Utóbbit nevezzük "gemara"-nak. (A Gemara ezáltal a Talmud
szinonímájává is vált.)

Responsum (Seelot u-tsuvot): rabbinikus döntvények, azaz felmerült problémákra ("seela", jiddisül "sejle" = kérdés) levélformában adott, részletesen megindokolt válaszok. A halákha egyik forrása.

Rasi (XI. század, Észak-Franciaország): a legfontosabb középkori Biblia- és Talmud-kommentátor.

Maimonides (1135-1204): a középkor valószínűleg legnagyobb hatású rabbinikus szaktekintélye és filozófusa (továbbá orvos és csillagász). Legfontosabb művei: Misna-kommentár, Szefer ha-Micvot, Misne Tora (Jad ha-Chazaka, törvénykódex), Tévelygők útmutatója (More Nevuchim, filozófiai mű).

Sulchan Aruch: rabbi Joszef Karo által a XVI. század derekán összeállított törvénykódex, amely azóta a halákha legfontosabb forrásává vált.
 
 

---------------------------------------------------
Bíró Tamás, Arachim, Magyarország, Széfer ha-Chinuch program
http://www.let.rug.nl/~birot/arachim/
birot@let.rug.nl
Kérdéssel, javaslattal, címváltozással kapcsolatban
forduljon Bíró Tamáshoz.
A fenti írás szabadon terjeszthető a forrás megjelölésével.
----------------------------------------------------