Parasat Behaalotcha amely 3 tevőleges
és 2 tiltó parancsolatot tartalmaz
384. A trombiták megfújásának a parancsolata,
a Szentélyben és csatában
Bevezetés
=========
A szünetet követően, Mózes negyedik könyvének (
Bamidbar
, Numeri) harmadik hetiszakaszával, Baaalotcha parasájával (Bamidbar 8,1
- 12,16) folytatjuk a Szefer ha-Chinuch tanulmányozását.
A hetiszakaszban, akárcsak Bamidbar könyvében általában, jóval kevesebb
micva található, mint például Mózes harmadik könyvében, a Vajikra-ban. Az
eheti parancsolatok többsége az ún. "Peszach seni"-vel, a "második Peszach"-hal
kapcsolatos.
A Bamidbar 9. fejezet első része írja le azt, hogy Izrael fiai hogyan ünnepelték
meg a kivonulás után egy évvel Peszach ünnepét, az i-teni útmutatás szerint.
(9,1 szerint: "a kivonulás szerinti második év első hónapjában", de az első
évnek a kivonulás éve számít.) Viszont voltak többen is, akik nem ünnepelhettek
együtt a többiekkel, mert tisztátalanok voltak a megadott időben. Ezek az
emberek odamentek Mózeshez, mondván, hogy igazságtalannak érzik azt, hogy
kimaradtak a Peszach ünnepléséből. Ekkor kapja meg Mózes azt az utasítást,
hogy ha valaki szándéka ellenére nem tud résztvenni a Peszachban, az egy
hónappal később, a mai naptár szerint Ijjár hónapban, a hónap 14. napján
mutassa be a Peszach-áldozatot, amelyre hasonló törvények érvényesek, mint
az első hónap (ma: Niszán hó) 14-én bemutatott Peszach-áldozatra.
Érdekesség egyébként, hogy ez az egyik azon két eset közül, amikor egy általános
törvényt néhányan a nép közül igazságtalannak találnak, és odamennek Mózeshez
"reklamálni". Majd Mózes megkérdezi az Ö- valót, aki erre a speciális esetre
nézve hoz egy kiegészítő szabályozást, vagyis megfordul a törvényhozás eddig
egyirányú menete. A másik eset Clofhád lányainak a története, a lányok örökösödési
jogával kapcsolatban, Bamidbar 27. fejezetében (Hinuch, 400. micva). A két
esetet összeköti az is, hogy a panaszkodók ezekkel a szavakkal közelítenek
Mózeshez: "...miért csökkenjünk azért, mert...?".
(Peszach seni manapság, hogy nincsen Szentély, elvesztette a jelentőségét.
Néhány liturgiai részlet -- az, hogy nem mondunk Tachanun-t -- jelzi, hogy
ez a nap valamiben kiemelkedik a többi hétköznap közül. Szokás továbbá sok
közösségben ezen a napon enni egy kevéske maceszt (is), ezzel emlékezve
a nap hajdani jelentőségére.)
A hetiszakaszunk tartalmaz ezen felül még egy parancsolatot, a trombiták
megfújásának a parancsolatát a Szentélyben és a háborúban. A halákhában
kétféle fújós hangszer, a kürt (sofár
) és a trombita (chacoceret) játszik szerepet. Bamidbar 29,1 írja elő a
sofar
megfúvását Ros ha-sana
napján. Ugyanez érvényes a jovel-év (a jubileumi év, minden 50. év) Jom
kippur napjára is, amely sok szempontból analóg Ros ha-sana ünnepével.
Hetiszakaszunkban, a 10. fejezet elején I-ten előírja Mózesnek a két trombita
("chacocerot", azaz nem a sofar!) elkészítését ezüstből. Ezeknek a trombitáknak
több funkciója is lesz. A tórai szöveg során előbb azokat a funkciókat ismerjük
meg, amelyek csak a pusztai vándorlás idején voltak érvényben, és ezért
nem számítanak bele a ma érvényes 613 parancsolatba. A különböző jelekkel
jelezték azt, hogy a népnek vagy a vezetőinek össze kell gyülekezniük, illetve
azt, hogy mely táborrésznek kell elindulnia a vándorlás során.
Ezt követően, a 10. fejezet 8. versében a következőt olvassuk: "És Áron
fiai, a kohaniták [legyenek azok, akik] megfújják a trombitákat; és legyenek
ezek [a trombiták megfújásának a parancsa] a számukra [a kohénok számára]
örök törvény, a nemzedékeik számára." Az utolsó szavakra figyeljünk különösen:
a kontextusból, az előzményekből, azt hihetnénk, hogy ez az előírás (t.i.
hogy a kohaniták feladata a trombiták megfújása) csupán a pusztai vándorlásra
vonatkozik. De az utolsó szavak azt jelzik, hogy itt témaváltás következik.
Eddig egy olyan előírásról volt szó, amely csak a pusztai vándorlás nemzedékére
vonatkozott, de mostantól kezdve egy "örök törvényről", amely a későbbi
nemzedékekre (is) érvényes, azaz a 613 micva egyikéről lesz szó.
A következő versekben (10,9-10) mit olvasunk? "És amikor háborúba vonultok
az országotokban [Erec Izraelben, vagyis Jozsué és a honfoglalás után],
a szorongató ellen, aki szorongat benneteket, és [akkor] fújjátok meg a
trombitákat ; és [ha így tesztek,] meg lesztek említve az Ö-ökkévaló, a
ti I-tenetek előtt, és meg lesztek segítve az ellenségeitek ellen. És örömetek
napján és ünnepnapjaitokon és az újhold napjain fújjátok meg a trombitákat
az 'ola'-áldozataitok [a teljesen elégő áldozataitok] felett és a 'salem-'
[béke-, teljes- ?] áldozataitok felett ; és legyen [ez a fújjás] számotokra
emlékeztetővé a ti I-tenetek előtt, én vagyok az Ö-ökkévaló, a ti I-tenetek."
Ezek az előírások alkotják a Szefer ha-Chinuch 384. micváját. Két esetben
kell megfújni a trombitát: vagy ha ellenség szorongat bennünket, vagy ha
ünnepnap (vagy újhold) van. (Az utobbi majd kiegeszul azzal, hogy minden
ola-aldozat bemutatasa soran, vegeredmenyben minden nap.)
Az alábbi Chinuch-részlet érdekessége az, hogy idéz egy szakaszt a Talmudból,
amely néhány jellegzetes fordulatot tartalmaz.
Ros ha-Sana traktátus második része az újévi sófár-fúvással foglalkozik
(v.ö. 29,1, ld. fentebb). Ennek keretében, a
Gemara
diszkussziójában szereplő rabbik (az "amorák
") idéznek egy "barajtát
", vagyis egy olyan állítást, amely a korábbi, nagyobb tekintéllyel rendelkező
rabbiktól (a "tannák
"-tól) származik. Egy, korábbi korból származó állítást nem lehet egyszerűen
"butasagnak" tartani, ezért ha valami probléma merül fel vele kapcsolatban,
akkor a problémára valamilyen választ kell találni.
A következő barajta szerepel a bab. Ros Hasana 29a lapon (v.ö. még bab.
Arachin 3b és Toszefta RH 2,4): "Mindenki köteles [meghallgatni] a [Ros
ha-sana-i] sofar-fújást: kohaniták, leviták, izrael-ek [azaz aki se nem
kohén, se nem levita], betértek, felszabadított rabszolgák, 'tumtum'-ok
[aki se nem férfi, se nem nő], 'androginosz'-ok [hermafroditák], es az,
aki félig rabszolga és félig szabad,..." (Vegyük észre, hogy nők és rabszolgák
nem szereplnek a felsorolásban. Ez a két csoport ugyanis fel van mentve
az időhöz kötött, cselekvő parancsolatok alól, mint például a Ros ha-sana-i
sofar-fújás meghallgatása.)
A Talmud (a Gemara) rabbijai min kezdenek el problémázni a fenti szöveg
kapcsán? Azt mondják, hogy "psita", vagyis, hogy "egyszerű" a szoveg. Jobban
mondva: "túl egyszerű". Ha egy állítás magától értetődő, az nem jó, akkor
valamit nem értettünk meg rendesen. Ugyanis ezeket a barajtákat szóban hagyományozták
generációról generációra, és ha egy állítás magától értetődő, akkor azzal
miért terhelték volna meg az agykapacitásukat?? Tehát, ha valami "[túlságosan
is] egyszerű", akkor az problémát vet fel...
A kérdés az lesz, hogy miért kell mondani azt, hogy ez az előírás vonatkozik
mindenkire, kohénra, levitára és izraelre? (Izrael-nek az számít, aki "sima,
egyszerű zsidó", például nem kohén, és nem levita.) Ez nem magától értetődő?
A válasz az, hogy nem, mert valaki érvelhetne amellett is, hogy a kohanitáknak
nem kell meghallgatniuk a Ros ha-sana-i sofar-fújást. Először megpóbáljuk
majd megérteni ezt a lehetséges cáfoló gondolatmenetet (nem lesz könnyű!),
majd megmutatjuk, hogy hol van ennek a gondolatmenetnek a gyenge pontja.
Ráadásul a fenti barajta a Ros ha-sana-i kürt- (sofar-) fújással kapcsolatos,
nem pedig a hetiszakaszunkban olvasható trombita- (chacocerot-) fújással.
Miért vette be a Chinuch ezt a részletet a jelen micva tárgyalásába? Mert
a gondolatmenet egy apró részéből (a végül is elvetett érvelés egyik eleméből)
tudunk meg valamit a bennünket érdeklő kérdés kapcsán: azt, hogy a kohaniták
minden nap megfújták a trombitákat.
Szöveg (részlet):
=============
[Micva] megfújni a trombitákat (chacocerot) a Szentélyben minden nap, minden
áldozat bemutatásakor (1
), valamint hasonlóképpen a szorongattatások idején (2
). Amint meg van írva (Bamidbar 10,9): "És amikor háborúba mentek..." stb.
[ld. a bevezetőben; a Chinuch nem hozza az egész idézetet]. Majd az is meg
van írva (10,10): "És az örömetek napján és az ünnepeiteken és az újhold
napjain fújjátok meg a trombitákat az ola-áldozataitokon és a salem-áldozataitokon,..."
stb. És annak ellenére, hogy a Szentírás az örömnapokra, az ünnepnapokra
és az újhold napjára hívta fel a figyelmet, nem csupán [ekkorra vonatkozik
az előírás], hanem minden nap megfújták a trombitákat a Szentélyben, az
áldozat felett.
És meg van magyarázva a Ros ha-Sana [traktátusban, a Babilóniai Talmudban],
a "Rauhu bét din" című fejezetben (RH 3. fejezet). Mert azt mondták ott
(a bölcseink): "Mindenki köteles [meghallgatni] a [Ros ha-sana-i] sofar-fújást:
kohaniták, leviták, izrael-ek [azaz aki se nem kohén, se nem levita],...".
És a Talmud meglepődik ezen a Gemarában: "Psita! [Ez túlságosan is egyszerűen
hangzik!] Ha ezek (a kohaniták, a leviták és az izraelek) nincsenek kötelezve
[a Ros ha-sana-i sofar-fújás meghallgatására[, akkor ki van kötelezve??"
És a következő választ adja [a Talmud]: "a kohaniták miatt van erre szükség
(3
). [Mert ha] követném az [ezzel ellentétes véleményedet, miszerint a kohaniták
nincsenek kötelezve a Ros ha-sana-i sofar-fújás meghallgatására], és azt
mondanám, hogy [egyrészt a Ros ha-sana-i sofar-fúvás kapcsán] az szerepel
(Bamidbar 29,1), hogy "a kürtharsogás napja legyen ez nektek". [Másrészt]
a kohaniták számára kötelező minden nap fújni, hiszen meg van írva (Bamidbar
10,10): "...és fújjatok a trombitába az ola-áldozataitok felett..." (
4
). [Akkor azt hihetném, hogy a kohanitáknak nem kell meghallgatniuk a Ros
ha-sana-i sofar-fújást. De ez nincs így, mert a Talmud] erre azt válaszolja,
hogy: "Tényleg összehasonlítható [ez a két hely, t.i. Bamidbar 10,10 és
29,1]?? Ott [10,10-ben] trombitákról (chacocerot) [van szó], itt pedig [29,1-ben]
sofar-ról."
Tanultuk, minden esetre, hogy az egész évben, azaz minden egyes nap, van
trombita [-fújás] a Szentélyben (5
). És azt is mondták [a bölcseink] az Arachin traktátus második fejezetében:
"Soha nincs kevesebb, mint 21 fújás a Szentélyben, és soha nincs több, mint
48". (6
)
Lábjegyzetek:
===========
(1) Azaz, minden ola-áldozat során reggel, majd ismét, késő délután. Valamint
minden muszaf-áldozatnál (alkalmi, "kiegészítő" áldozat, ünnepnapokon, szombaton
és az újhold napján). Ld. Bab. Szukka 53b.
(2) Amikor az egész közösséget veszély fenyegeti. (V.ö. Bab. Taanit 19a,
és Misna Tora, Hilchot Taanit 1,1). Érdekesség, hogy az itt is használt
"carot" (askenázi kiejtésben: "corajsz"), azaz "szorongattatások" szóból
származik a jiddis "coresz" szó.
(3) Vagyis az nem magától értetődő, hogy a kohaniták is kötelezettek a Ros
ha-sana-i sofar-fúvás meghallgatására, és őmiattuk kell megemlíteni mindezt.
Most egy indirekt bizonyítás következik, amelynek a formulája: "(im) szalka
daatach, amena..." ("(ha) követném az [ezzel ellentétes] véleményedet, és
azt mondanám, hogy..."; ez a formula megfelel a matematikában szokásos "tegyük
fel, hogy..." formulának).
(4) Valaki érvelhetne úgy, hogy mivel Ros ha-sana ünnepét a Tóra a "kürtharsogás
napjának nevezi" (Bamidbar 29,1), ezért ekkor csak olyan embereknek kötelező
meghallgatniuk a sofárt, akiknek az év többi napján nincs kürtharsogással
kapcsolatos kötelezettségük. Másrészt, tudjuk Bamidbar 10,8-ból (ld. a bevezetőben),
hogy a kohanitáknak kötelező bizonyos alkalmakkor megfújni a trombitákat.
Például amikor a pusztai vándorlás során elindult a nép,... (10,1-7) vagy
ha ellenség szorongatja a népet (10,9). Illetve bizonyos áldozatokat kell
trombita-szóval kisérniük (10,10). De az utóbbiak közé tartozik a mindennapi
ola-áldozat is, így a kohénoknak minden egyes nap van ilyen jellegű kötelezettségük.
Ha ez így van, érvelhetne valaki, akkor számukra nem számít különlegesnek
a Ros ha-sana, mint "a kürtfújás napja", vagyis rájuk nem vonatkozik
ez a kötelezettség.
De ez nincs így (most következik a szövegben a cáfolat: a két verset nem
lehet összevetni egymással, másról van bennük szo), és ezért fontos megemlíteni
a barajtában azt, hogy a kohanitákra is vonatkozik a sofar-hallgatás
micvája.
Egyebként a talmudi szöveg egy másik lehetséges érvet is hoz amellett, hogy
a kohanitáknak nem kellene hallgatniuk a sofart, de ez irreleváns a Chinuch
szempontjából. (Ez az érv arra épül, hogy sok szempontból analógok a Ros
ha-sana-i sofar-fújás és a jovel-év törvényei, ugyanakkor a jovel-év törvényei
nem érvényesek a kohanitákra.)
(5) A fenti részlet a Ros ha-Sana traktátusból azt a célt szolgálta, hogy
bemutassa, hogy minden egyes nap hallani trombita-szót a Szentélyben. Habár
a Talmudban a Ros ha-sana-i kürtharsogásról volt szó, és csak mellékesen
jött elő Bamidbar 10,10 értelmezése (bizonyítandó, hogy a kohénok minden
nap kürtölnek, nem csak Ros ha-sanakor), de mi (a Chinuch) most emiatt a
mellékszál miatt idéztük a fenti részletet.
(6) A "nem enged a 48-ból" mondás eredete nem ide vezethető vissza.
Fogalmak:
========
Sofár: kürt, amelyet különböző alkalmakkor fújtak meg a Szentélyben, ill.
a Szentély pusztulása óta a zsinagógákban. Legfontosabb alkalom Ros ha-sana
ünnepe (valamint a jovel-évbeli Jom kippur). Ma az egész újévi ünnepkört
jellemzi, Elul hónap újholdjától Jom kippur lezárásáig.
Tanna: a Misna lezárását megelőző korok (elsősorban az i.sz. 1-2. század)
rabbijai. (Van masik jelentese is, de ezzel most ne foglalkozzunk.)
Amora: A Misna lezárását követő, de a két talmud lezárását megelőző korok
rabbijai.
Barajta: olyan, tannaitikus eredetű idézet, amely a Talmud szövegén belül
maradt fenn. Az amórák idézik valamilyen céllal a Gemara diszkussziója során.
---------------------------------------------------
Bíró Tamás, Arachim, Magyarország, Széfer ha-Chinuch program
http://www.let.rug.nl/~birot/arachim/
birot@let.rug.nl
Kérdéssel, javaslattal, címváltozással kapcsolatban
forduljon Bíró Tamáshoz.
A fenti írás szabadon terjeszthető a forrás megjelölésével.
----------------------------------------------------