ARACHIM, Magyarország
Széfer Hinukh program
http://odur.let.rug.nl/~birot/arachim/
 
 

Bevezetés:
==========

Vajakhel hetiszakasza (2Mózes 35,1 - 38, 20) csupán egyetlen micvát tartalmaz. (Ezen a héten, mivel Parasat Sekalim lesz, a maftir-nak Ki Tisza hetiszakasza elejét olvassák fel, amely a Szentély céljára adott fél sékelek parancsolatát említi. Az erről szóló Szefer Chinuch-részt a most szombaton tartandó Arachim-hétvégén fogjuk közösen, I-ten segítségével, feldolgozni.)

Az alábbiakban bemutatandó részlet nagyon sok területet egyesít magában, feldolgozásához sok mindent kell tudnunk, és valamennyi logikai érzék sem árt. Az előző hetek anyagában említett Szanhedrin (legfelső bíróság) tagjai számára írja elő a Tóra, hogy szombaton nem hozhatnak halálos ítéletet. Ez a törvény ma nem aktuális, mivel nincs olyan bíróság, amely halálbüntetést mondhatna ki, mégis izgalmas lesz talán a halálbüntetés négy módozatáról (kövezés, égetés, lefejezés, fojtás) olvasni. Aki megnézte a Jom Kippur-kor és néhány más alkalommal elmondott "Al chet..." kezdetű imát (amely a vétkek hosszú listáját adja meg), találkozott ezekkel a halálnemekkel.

Ezek a kivégzési módok ismerete a továbbiakban is fontos lesz. Minden olyan parancsolattal kapcsolatban, amely halálbüntetést von maga után, ha mezid-ként követik el (tudatosan, azaz úgy, hogy előzetesen figyelmeztették őt arra, hogy a cselekedete milyen büntetést von maga után), a halákhának közölnie kell, hogy mi a büntetés formája. Legelőször, mindjárt az eheti micva kapcsán, látni fogjuk, hogy ha valaki szombaton kivégez egy elitéltet, azt kövezés általi halálra kell ítélni.

Az eheti részletünk megértéséhez néhány további fogalomra is szükség lesz. A Tóra több helyen (például 2Mózes 20,8-10; 31, 14-15; 3Mózes 23,3; 5Mózes 5,12-14), így a Tízparancsolatban is megtiltja a szombati munkavégzést. De mit jelent az, hogy "munkavégzés"?? A Tóra ad néhány konkrét példát. Az általunk vizsgálandó vers (2Mózes 35,3) például látszólag a tűzgyújtás tilalmát mondja ki: "Ne gyújtsatok tüzet valamennyi lakhelyeteken a szombat napján!" Máshol a (2Mózes 34,21) a szántás és az aratás tilalmát találjuk, abból a történetből pedig, amikor halálra ítélték azt, aki szombaton rőzsét gyűjtött (4Mózes 15,32-36), azt tanuljuk, hogy tilos szombaton közterületen cipelni.

De a rabbijaink a Szóbeli Tan alapján azt tanították, hogy 39 főmunka ("av melacha") létezik, amelyet egyaránt magában tartalmaz a szombati munkatilalom. Ezek a következők (Misna Sabbat 7,2): [a kenyérkészítés lépései:] 1. vetés, 2. szántás, 3. aratás, 4. begyűjtés, 5. cséplés, 6. kipergetés, 7. válogatás, 8. őrlés, 9. szitálás, 10. tészta készítése, 11. sütés, [a vászon készítésének a lépései:] 12. gyapjú nyírása az állatról, 13. fehérítés, 14. tilolás, 15. színezés, 16. sodrás, 17. a fonal felhelyezése a szövőszékre, 18. a szálak keresztezése, 19. szövés, 20. a fonal elvágása, [továbbá: ] 21. csomózás, 22. csomó kioldása, 23. vásznak összekötözése, 24. szétszakítása, [a pergamen elkészítéséhez és az íráshoz vezető munkafolyamatok:] 25. vadászat, 26. állat levágása, 27. a bőr lenyúzása, 28. a bőr kikészítése (cserzése,...), 29. a bőr simítása, 30. vágás helyének a bejelölése, 31. vágás, 32. írás, 33. írás kitörlése, [továbbá:] 34. építés, 35. rombolás, 36. tűzgyújtás, 37. tűz eloltása, 38. "[utolsó] kalapácsütés", 39. közterületre való kivitel és közterületen történő cipelés.

Talán szerencsésebb lenne "39 szombaton tiltott tevékenységről" beszélni, mert ezek a cselekedetek tiltott volta nem függ össze se nem azzal, hogy milyen fizikai erőfeszítést igényelnek, se nem avval, hogy valakinek származik-e ebből jövedelme. Ezen munkák részletezése, és a hozzájuk kapcsolódó további tudnivalók felsorolása egy másik sorozat tárgya lehetne. Jelenleg elégedjünk meg annyival, hogy ha valaki (akár egyetlen cselekedettel) több főmunkát is megszeg sogeg-ként, annyi vétekáldozatot (chatat) kell bemutatnia, ahányat megszegett.

Látható, hogy a tűz gyújtása szerepel a felsorolásban (a 36. sorszám alatt), vagyis már a tízparancsolatbeli munkatilalomból következik többek között az is, hogy szombaton nem gyújthatunk tüzet. Miért van szükség akkor arra, hogy a Tóra megismételje ezt a tilalmat, a 2Mózes 35,3 alatt?

A zsidó felfogás szerint a Tóra mindenekelőtt egy törvénykönyv, amelyből kell kitanulnunk a megengedett, a kötelező és a tiltott cselekedeteket. Annak, hogy hogyan tudhatunk meg többet a szövegből (exegézis = levezetés), különbözo szabályai (exegetikai / hermeneutikai alapelvek) vannak. A két alapszabály az, hogy 1. nincsen fölösleges betű a Tórában, minden apró részletből le lehet vezetni valamit, ugyanakkor 2. mindenből lehetőleg csak egy dolgot vezessünk le.

Ha a tűzgyújtás tilalmát tudjuk már a Tízparancsolatból, mint az általános munkatilalom egyik alesetét, akkor a vizsgált versből valami mást kell levezetnünk, különben redundáns, fölösleges lenne. A Szefer haChinuch egy tipikus példát mutat e tekintetben a rabbinikus gondolkodásmódra: mit jut eszünkbe a tűzről? Az, hogy az a kivégzési módok egyik fajtája. Vagyis, akkor lehet, hogy ez a vers valójában a kivégzési módokra vonatkozna? Lehet, hogy nem általában a tűzgyújtást, hanem annak egy speciális esetét, az égetés általi kivégzést tiltaná meg szombaton? Sőt, mivel az égetés általi kivégzés tilalma kikövetkeztethető esetleg a tűzgyújtás tilalmából, lehet, hogy az idézetből a másik három halálnemre nézve is kitanulhatjuk azt, hogy azokat tilos szombaton végrehajtani?

Azon olvasók figyelmét, akik megküzdöttek ezzel az első logikai lépéssel, felhívjuk arra, hogy egy másik tipikus rabbinikus hermeneutikai módszerrel is találkozunk az alábbi szövegben. Ha valakit nem győzne meg az, hogy a tűz említéséből a négy fajta halálnemre következtethetünk, a szöveg egy "gezera sava"-t is hoz. Ez a hermeneutikai eszköz két bibliai vers között von párhuzamot, és abból, hogy egy szó mindkét idézetben szerepel, arra következtet, hogy a két vers tartalmában is kell lennie valami közösnek. Jelen esetben a 4Mózes 35,29-cel vonunk párhuzamot: "És legyenek ezek nektek törvényként a nemzedékeken keresztül, minden lakhelyeteken.
[Mindenkit, aki megüt egy embert tanúk szeme láttára, gyilkolja meg a gyilkost, de egyetlen tanú nem elégséges a kivégzéshez]". Ez az utóbbi vers szintén tartalmazza a "lakóhelyeteken" szót, és ugyanakkor a bíróságok működéséről, a halálbüntetés kiszabásának a feltételeiről szól. Ebből a két elemből (1. közös szó a két versben; 2. a másik vers a bíróságokról és a halálbüntetésrol szól) is következtethetünk arra, hogy az általunk vizsgált versnek is ez a témája.
 
 
 

Szöveg (részlet):
=================

A bíróság tagjai ne ítélkezzenek szombaton, azaz akit halálos ítéletre ítélnek, ne végezzék ki szombaton, amint meg van írva (2 Mózes 35,3): "ne gyújtsatok tüzet valamennyi lakóhelyeteken a szombat napján". És [ennek a versnek] a magyarázata (Jebamot 6b) azt mondja, hogy a Beit Din (a rabbinikus bíróság) ne égesse el szombaton azt, akit égetés általi halálra kell ítélni. És ugyanez vonatkozik a többi halálnemre is (1).

És jogunkban áll így magyarázni, mivel nincs szükség magára arra, [amit a vers szó szerinti jelentése írna elő] (2). Mivel ez [az alapjelentés, azaz a szombati tűzgyújtás általános tilalma] máshol is meg van írva (2Móz. 20,10 [azaz a Tízparancsolatban]): "Ne végezz semmiféle munkát", márpedig a tűzgyújtás munkavégzés céljára történik [annak egyik fajtája]. Hanem [a most vizsgált vers] egy önálló [nem a szombati munkatilalom részét képező] téma tanítása céljából lett írva, és úgy magyarázták [a rabbijaink a Szóbeli Tan alapján], hogy azt tanítja, amiről szóltunk.

A Mekhilta (3) pedig a következőképpen fogalmaz: "'Ne gyújtsatok tüzet...' - [mi értelme lenne annak, ha] általában lenne értendő itt a 'tűz'? [A válasz:] Mit [tudunk] (speciálisat) a tűzről? [Azt hogy az] a bíróság által kiszabható halálnemek egyike. [Tehát] amint ez nem tolja el a szombatot (4), úgy [azt tanuljuk most, hogy] a többi se tolja el a szombatot. (5)" ...

A nyugatiak gemarájában (a Jeruzsálemi Talmudban, Szanh. 4,6) pedig azt találjuk: "'...a lakóhelyeiteken...' [a vizsgált tórai vers folytatása]: rabbi Ila, rabbi Jannaj nevében azt mondja, hogy ebből következik az, hogy a rabbinikus bíróságokra [vonatkozik a vers], és hogy ők nem ítélkezhetnek szombaton (6)."

A micva gyökereiről: I-ten, áldassék Ő, meg akarta tisztelni ezt a napot [a szombatot, azzal], hogy mindenki nyugalmat találjon ekkor magának. Még a vétkesek és az elitéltek is. Hasonló [a dolog] egy nagy királyhoz (7), aki meghívta egy nap a királyság alattvalóit egy lakomára, [mondván,] hogy nem zár ki senkit sem, de a lakoma napját követően ítélkezni fog. Hasonlóképpen, I-ten, áldott Ő, megparancsolta nekünk, hogy szenteljük meg és tiszteljük meg a Szombat napját, a javunkra, és arra, hogy ezáltal érdemeket szerezzünk [Őelotte], amint megírtam azt korábban (31. és 32. micva), és ez is [a halálraítélt kivégzésének az elhalasztása] hozzátartozik
ennek a napnak a tiszteletéhez.

És ez a micva vonatkozik a Szentély idejében azokra a férfiakra, akik ítélkeznek. És kötelességük figyelni [arra, hogy ne hágják át ezt a] "szombaton ne ítélkezz" parancsolatot. És ha megszegték azt, és megparancsolták, hogy égessenek el valakit szombaton, akkor megszegik ezt a tiltó parancsolatot. De nem kapnak botütést, ha semmiféle fizikai tettet nem hajtottak végre ezzel kapcsolatban (8). Viszont ha tettek konkrétan dolgokat az üggyel kapcsolatban, például saját kezűleg égették el az illetőt (9), akkor, amennyiben voltak tanuk és figyelmeztetés, akkor kövezés általi halálra kell őket ítélni. Amennyiben pedig sogeg-ként [cselekedtek], akkor vétekáldozatot (chatat) kell hozniuk engesztelés gyanánt.
 
 
 

Lábjegyzetek:
===========

(1) A halákha (a zsidó jogrendszer) a következő négy halálnemet ismeri: kövezés általi halál, égetés általi halál, lefejezés általi halál és fullasztás általi halál. Ezek módszereit a Misna Szanhedrin traktátusának 7. fejezete ismerteti: legtöbbjük jelentősen eltér attól, amit elképzelnénk, annak érdekében, hogy a halál minél gyorsabban álljon be, és minél kisebb legyen a szenvedés. (Ld. még a jom kippur-i "al chet..." kezdetű imánál is.)

(2) Amint azt a bevezetőben is elmagyaráztuk, a zsidó exegézis fontos szabálya, hogy egy idézetből csupán egy halákhát tanulhatunk ki. Az idézett bibliai versből, a szó szerinti jelentése alapján, a szombati tűzgyújtás tilalmát kellene kikövetkeztetnünk. Ha ezt mégse tesszük meg, és egy kevésbé magától értetődő szabályra használjuk fel ezt a verset, azt meg kell magyaráznunk: az alapjelentése szerinti törvényt tudjuk máshonnan, és ezért használhatjuk fel ezt a verset valami más kitanulására, tudniillik egy speciális tűzgyújtás (a kivégzés egyik módja) fajtájának a megtiltására.

(3) Mekhilta: Mózes 2. könyvéhez írt ún. "halákhikus midrásgyűjtemény". A Misnával egykorú (az. i.sz. 2-3. századból származó) Tóra-magyarázat. (I-ten segítségével  visszatérünk még a részletekre.)

(4) Egyes szentélybeli tevékenységek erősebbek a szombati tilalmaknál, például tilos szombaton levágni egy állatot, de a Szentélyben, az előírt áldozatok részeként, szabad, sőt kötelező volt ezt megtenni. Az életmentés kötelezettsége is erősebb a szombati tilalmaknál, überolja azokat, azaz "eltolja a szombatot". Azt hihetnénk, hogy az égetés általi halál is "eltolja a szombatot", azaz hogy a halálbüntetés kiszabásának tórai kötelezettsége erősebb a szombati tilalmaknál. De nem így van, sőt a másik három halálnem se "tolja el a szombatot", azokat se szabad szombaton végrehajtani.

(5) Jellegzetes talmudi-midrási okfejtés. Valami új dolgot akarunk kitanulni a jelenlegi versből, mert a szimpla jelentése következik máshonnan. Tehát megnézzük, hogy miért éppen azt említi, amit említ: miben különleges a "tűz"? Mi jut róla az eszünkbe? Az, hogy ez a rabbinikus halálnemek egyike. Vagyis, a vizsgált vers nem a tűzgyújtásról (általában), hanem a halálnemekről (általában) mond ki tilalmat: amint tilos a tűz általi kivégzés, úgy tilos a többi halálnem végrehajtása is szombaton.

(6) Újabb jellegzetes rabbinikus Tóra-magyarázati módszer ('gezera sava'): mind a vizsgált vers, mind 4Mózes 35,29 tartalmazza a "lakóhelyeiteken" szót. (Utóbbi a következő versre utal, amely szerint a rabbinikus bíróság csak akkor végezheti ki a gyilkost, ha van két tanú.) Ezért az egyik versből ismert információt átvihetjük a
másik vers értelmezésébe: az utóbbi a rabbinikus bíróságokra vonatkozik, vagyis a jelenlegi vers is azok működésére tartalmaz információt.

(7) Jellegzetes midrási hasonlat. A király mindig I-tent jelképezi.

(8) Sok esetben (ha a parancsolat lényege valamilyen cselekvés), nem jár büntetéssel az, ha valaki csak gondolatban vagy szóban hágott át egy parancsolatot, de fizikailag nem tett semmi konkrétat se.

(9) A példa csupán a legextrémebb esetre vonatkozik. Kevésbé extrém esetben komolyabb halákhikus diszkussziót igényel a kérdés, és ez nem a Széfer Chinuch feladata. Figyeljük meg az előző hetekről jól ismert distinkciót sogeg is mezid között. Továbbá azt, hogy a kivégzéshez legalább két tanúra van szükség, valamint arra, hogy az elkövetőt az elkövetést megelőzően figyelmeztessék a tett büntetőjogi következményeire.
 

Fogalmak:
========

A Bét Din kezében levő négy halálnem ("arba mitot bét din"): kövezés ("szkila"), égetés ("szrefa"), lefejezés ("hereg") és fullasztás ("chenek").

39 szombati főmunka ("av melacha"): azok az alaptevékenységek, amelyeket szombaton tilos végezni. (A "munka" szó nem szerencsés, mert se nem fizikai erőfeszítésről, se nem jövedelem-szerzésről nincs szó.) További tiltott tevékenységeket vezetnek le ebből a 39 alaptípusból (toledet = származtatott tiltott tevékenység). A 39 alapmunka felsorolása megtalálható itt.

Gezera sava: rabbinikus Tóra-magyarázati szabály, amely szerint, ha két - egymástól távol eső - tórai vers ugyanazt a szót tartalmazza, akkor (bizonyos nagyon szigorú feltételek mellett) az egyik versből ismert valamilyen információ-darabkát átvihetünk a másik vers értelmezésére is.
__
 

---------------------------------------------------
Bíró Tamás, Arachim, Magyarország, Széfer ha-Chinuch program
http://www.let.rug.nl/~birot/arachim/
birot@let.rug.nl
Kérdéssel, javaslattal, címváltozással kapcsolatban
forduljon Bíró Tamáshoz.
A fenti írás szabadon terjeszthető a forrás megjelölésével.
----------------------------------------------------