Az alábbi verset talán egy évvel ezelőtt kaptam, e-mailben. Számomra ismeretlen szerzőjétől ezúton is elnézést kérek, amiért a tudta és beleegyezése nélkül felhasználom az alkotását. De ha valami e-mail-en kering a világhálon, akkor talán már nem ütközik ez személyi jogokba...

Ugyanakkor úgy vélem, hogy a vers nagyon alkalmas arra, hogy az emberi nyelvek rendkívül komplikált voltát megvilágítsa. A vers a magyarról szól, de minden természetes nyelvvel kapcsolatban lehetne hasonló példákat hozni. Természetes nyelvek alatt az emberi nyelveket értjük, amelyek bizonyos biológiai és társadalmi tényezők hatására alakultak ki, és fejlődnek. Szemben például a számítógépes programozási nyelvekkel vagy a DNS "nyelvével". Az eszperantó, és más "mesterséges nyelvek" besorolásán lehet vitatkozni.

Mint ahogy az a versből is látszik, a természetes nyelvek látszólag nem logikusak, ellentmondásosak, szabályokkal nem leírhatóak. A nyelvészek mégis azt tekintik a feladatuknak, hogy a nyelv szabályszerűségeit feltárják. Nincs itt ellentmondás? Úgy vélem, hogy nincsen. Épp ellenkezőleg, ha a nyelveket egyszerű lenne szabályokkal leírni, akkor a nyelvészek régen munkanélküliek lennének. A látszólagos szabálytalanság viszont nem zárja ki azt, hogy bizonyos szabályokat mégis felfedezhessünk egy igazán mély vizsgálat eredményeképp.

Ráadásul, ha az emberi nyelv alapvetően szabálytalan lenne, akkor a szerzőnk miért kérné rajta számon a szabályokat? A vers azt bizonyítja a számomra, hogy nagyon is vannak szabályosságok a nyelvben, csak azok nem annyira egyszerűek, mint hinnénk.

Egy hasonlat: az emberi mozgásrendszer rendkívül bonyolult. A sok csont, izom és izület valószínűleg nem a legegyszerűbb megoldás az ember helyének és helyzetének a megváltoztatására. Ha mi tervezhetnénk meg, akkor valószínűleg kerekeken gördülnénk. Mindez viszont nem zárja ki azt, hogy egy biológus megpróbálja megérteni ezt a komplikált rendszert.

Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk