JUDEO-ARAB ÍRÁSBELISÉG
1. Mi is az hogy judeo-arab? (Egy csipetnyi szociolingvisztika "arab köntösben")
Válasz.:
Elsõ lépésként röviden tisztáznunk kell, hogy mit értünk a diglosszia és a közép-arab fogalmak alatt.
A diglosszia olyan viszonylag állandósult nyelvi helyzet, amelyben az elsõdleges (=anyanyelvi szintû ) nyelvjárások mellett?van egy attól eltérõ, nagy mértékben szabályozott?föléhelyezett változat is, ?amelyet nagyrészt az iskolai oktatásban sajátítanak el, és többnyire írásban és formális beszédalkalmakkor használják a nyelközösség tagjai, de amely a mindennapi társalgásban nem használatos?(Ch. Ferguson: Diglosszia, 1959)
A mai arab helyzetre alkalmazva és (némileg) kiegészítve ez így néz ki:
Szociolingvisztikailag (a társadalom szempontjából):
akrolekt: H (high) = standard irod. arab, a klasszikus arab enyhén modernizált változata. Ez inkább egy szintetikus típusú nyelv = ó-arab
basilect: L (Low) = regonális dialektusok sorozata Mauritániától Irakig. Ezek inkább analitikus típusúak = új arab
Pszicholingvisztikailag ( a beszélõ szempontjából): a H és L nem két elkülönülõ variáció, hanem egy kontinuum két végpontja. A beszélõ minden egyes beszédszituációban ezen a kontinuumon mozog "fölfelé, ill. lefelé." A kódválasztásban szerepet játszó tényezõk: a helyzet, a téma, a beszélõ kompetenciája (iskolázottsága), érzelmi állapota, a résztvevõk stb.
Az így kialakuló némileg "ad hoc" nyelvi kód a mezolekt = közép-arab.
Jellemzõje: Standard és dialektális elemek keverése
Ferguson modelljének módosításra szoruló részletei:
két elszigetelt variáció helyett helyesebb egy kontinuum modelljét alkalmazni
az sem feltétlenül szükséges, hogy a két kód genetikusan rokon legyen (pl. a francia és az arab É-Afrikában)
N. B. A közép-arab elnevezés használata a tudományban nem egyértelmû (vö. B. J. Hary 51-55. old.
Második lépés: A közép-, illetve az újkorból rendelkezünk közép-arab szövegekkel, elsõsorban zsidó, illetve kersztény szerzõktõl. (Egy vallási alapon tagozódó társadalomban ezek az elemek korlátozottaban vettek részt a formális nyelvi képzésben.)
E (közép-arab) szövegek jellemzõi:
klasszikus és dialektális formák keveredése. Ezek aránya szintén egy kontinuumon mozog, a szerzõ iskolázottsága, a célközönség és a téma függvényében. (Probléma: a középkori dialektusokat csak e szövegek standard elemeinek kiszûrése révén ismerjük.)
pszeudo korrekciók (az elégtelen nyelvismeret javítására történõ hibás kisérlet eredménye = túlkompenzáció) 2 alapvetõ formája:
Hiperkorrekció: létezõ, de a kontextusnak nem megfelelõ formák használata
pl. "Látom egy könyvet."
- illetve -
Hipokorrekció: nem létezõ formák használata pl. futik; az eszik, iszik, alszik mintájára.
ezen pszeudo-korrekt elemek fokozatos standardizációja - "új norma"
A judeo-arab szövegek további specialitásai:
általában héber betûkkel vannak lejegyezve (van néhány arab betûs judeo-arab szöveg, több közülük karaita eredetû)
az élet minden szférájában felbukkanó héber-arámi kölcsönszavak
zsidó téma
A judeo-arab periodizálása:
már az iszlám felbukkanása elõttrõl ismerünk arab nyelvû verseket zsidó költõktõl - a nyelv "még nem" judeo-arab.
Korai judeo-arab = 9-10. sz.
Klasszikus judeo-arab = 10-15. sz.
Kései judeo-arab = 15-19 sz.
Modern judeo-arab =20. sz.
Teológia/Filozófia:
Szaadja ben Joszéf al-Fajjúmi gáon (882-942): Kitáb al-Amánát va-l-It'iqádát - Széfer Emunót veDeót - Hitelvek és vélemények könyve
Szulajmán (Slómó) b. Gabirol (megh. 1050): Janbú' al-hajáh - Fons vitae - Életforrás
Bahja b. Paquda (megh. 1070): Al-Hidája ilá faráid al-Qulúb - Hovót ha-Levavót - Útmutató a szívek kötelességeihez.
Abú Hárún Músza (Móse) b. Ezra (1055-1135): Maqálat al-Hadíqa fí ma'ání-l madzsáz va-l haqíqa - Arugát ha-Bósem - A szó szerinti és a metaforikus jelentés kertje
Abú-l-Haszán Jehúda ha-Lévi (1075-1141): Al-radd va-l dalíl fí naszr-al-dín al-dzalíl - Kuzari - A megvetett vallás védelmében /írott/ érvek és bizonyítékok könyve
Músza (Móse) b. Ubajdalláh b. Maimún (Maimonides, RaMBaM, 1138-1204): Dalálat al-Háirín - Móre Nevúhim - A tévelygõk útmutatója
Abú-l-Músza Ibráhím (Ábrahám) b. Músza al-Maimúni (1186-1237): Kifájat al-ábidín - Ami (Isten) szolgáinak elegendõ
Karaiták:
Jáqub b. Ishák al-Qirqisáni (megh. 930) Kitáb al-anvár va-l-maráqib - Jelzõtüzek és világítótornyok könyve
Abú Jáqub Júszuf al-Baszír (11. sz.): Al-Muhtaví - Kompendium
Filológia/Exegézis:
Szaadja ben Joszéf al-Fajjúmi gáon (882-942): Tafszír - biblifordítás és kommentár, a nevéhez fûzõdik még néhány nyelvészeti/filológiai értekezés
Dávud b. Ibráhím al-Fászí (10. sz.): Jámi' al-Alfáz - bibliai héber és arámi szótár
Jehúda b. Qurejs (10. sz.): Riszála (Értekezés) - "az elsõ komparatív sémi nyelvészeti értekezés"
Abú Zakarijjá Jahjá b. Dávud b. Hajjúdzs (11. sz.): a "3 gyök teóriájának" alkalmazása a héber nyelvre
Abú-l-Valíd Merván b. Jóna b. Dzsannah: Kitáb al Tanqíh - Széfer diqdúq - az arab nyelvû zsidó grammatikkai tradíció csúcsa. Kitáb al-Luma' - Széfer Riqmah - lexikon
Tanhúm b. Joszéf Jerusalmí (1250 k.): Al-Mursíd al-Káfí - szótár Maimonidesz Misné Tórájához.
Rabbinikus mûfajok/Liturgia:
Szaadja ben Joszéf al-Fajjúmi gáon (882-942): Kitáb Dzsamí‘ al-szalavát va-l-tasábih. - Sziddur - Imák és dicséretek gyûjteményes könyve
Hefec b. Jecliah (10. sz.): Kitáb al-sarí‘a - "Parancsok könyve" - a 613 parancsolat vizsgálata
Nisszim b. Jákob (990-1062): Talmud-kommentár
Músza (Móse) b. Ubajdalláh b. Maimún (Maimonides, RaMBaM, 1138-1204): Szirádzs - Lámpás. Kommmentár a Misnához.
Irodalom:
Kötelezõ:
K. Versteegh: The Arabic Language, Edinburgh, 1997. 8. és 12. fejezet, 114-129. és 189-208. oldal.
P. B. Fenton: Judeo-Arabic Literature. In "The Cambridge History of Arabic Literature". Religion, Learning and Science in the Abbasid Period, Cambridge University Press, 1990. 461-476. oldal.
Ajánlott irodalom:
A diglossziához:
Ch. Ferguson: Diglossia, Word (15.) 325-40. oldal. Magyarul: Társadalom és nyelv - Szociolingvisztikai írások, szerk.: Pap M. és Szépe Gy., Budapest, 1975. =
Wardhaugh: Szocioloingvisztika, ford. Pap M., Budapest, 1995. 4. Fejezet =78-101. oldal.
A Judeo-Arabhoz:
J. Blau: Diqdúq ha-Aravít ha-Jehudít sel Jemé ha-Benajím. A Grammar of Medieval Judeo-Arabic, 2. Kiadás, Jerusalem, 1980.
J. Blau: The Emergence and Linguistic Background of Judeo-Arabic, Ben-Zvi Institut for the Study of Jewish Communities in the East, 3. kiadás, Jerusalem, 1999.
B. Hary: Multiglossa in Judeo-Arabic, Leiden-London, 1992.
J. Blau: Studies in Middle Arabic and its Judeo-Arabic Variety, Jerusalem, 1988.
A. S. Halkin: Judeo-Arabic Literature in. L. Finkelstein (ed.): The Jews - Their History, Culture and Religion, II. kötet, New York, 1961, 1116-1148. old.
Judeo-Arabic Literature. Selected Texts. Edited by J. Blau, Jerusalem, 1980.
Steinschneider: Die arabischen Literatur der Juden, Frankfurt, 1902, utánnyomás: Hildesheim, 1964.
J. Blau - D. Cohen - G. Vajda: Judeo-Arabic címszó az Encyclopaedia of Islam, New Edition, Leiden - London, 1990. IV. kötetében = 299-307. oldal.