HB-181 A héber nyelv története
8. óra:
Misnai / Rabbinikus héber / lason chaza”l
A hand-out letölthető Word és RTF formátumban.
0. Nyelvtörténet
története
- Bab. Talmud Avoda Zara 58b, Chulin 137b: különbség a lason kodes és a lason chazal közt.
- Natan ben Jehiel:
Aruch – a talmudi és midrási irodalom
szótára (XI. század).
- Wissenschaft des Judentums: XIX. századtól kezdve foglalkoznak tudatosan a misnai nyelvvel, mint önálló nyelvvel (1845. Abraham Geiger nyelvtana; 1903. Jastrow,…).
- A korábbi felfogás: mesterséges irodalmi nyelv, hebraizált arámi.
- M. H. Segal (XX. sz. eleje): élő nyelv volt a II. Szentély korában, belső fejlődés eredménye.
1. Korszakolás
A héber nyelvtörténet négy nagy korszaka közül a második.
A Rabbinikus héber korszakai és változatai:
RH1: Tannaitikus héber - Palesztinában
RH2: Amorai héber: palesztinai vs. babilóniai (pl. pal. misem vs. bab. misum)
PCBH/CBH/LBH vs. RH: kronológia? irodalmi norma (LBH: archaizálás) vs. beszélt? dialektusok (CBH dél vs. észak)? az arámi hatás különb. korszakokban különböző erősségű?
Tényezők:
- Belső fejlődés (anaxnu > anu, és nem arámi hatás), BH-hez képest
- Korábban az írott normában nem létező változatok (lél, zo archaikusabb, mint BH layla, zot!)
- Külső hatások, főleg arámi.
2. Tannaitikus héber (i. sz. 1. század vége, 2. század-3. század legeleje)
Héber még, mint beszélt nyelv Palesztinában, főleg Júdeában. A korszak végére folyamatosan megszűnik beszéltnek lenni, csupán elszórtan beszélik (pl. Jehuda ha-Nászi tanítványai és az idős nő története).
Források:
- Bar Kochba levelek, Réztekercs,…: élő nyelv, nem csupán a rabbinikus irodalomban.
- Korai tanaitikus művek (Szeder Olam Rabba, Megilat Taanit,…)
- Misna, Toszefta, barajták
- Liturgia legkorábbi részletei (pl. Smone Eszré, Aleinu lesabeach, Sma áldásai)
- Tannaitikus / halákhikus midrások:
de-vei R. Ismael: Mekhilta, Szifré Num.,…
de-vei R. Akiva: Szifra, Szifré Deut.,…
Személyiségek: zugot, Hillel és Sammaj (i.sz. kezdete előtt), R. Akiva és R. Ismael (i. sz. II. sz. első fele), R. Meir, R. Jehuda ha-Naszi (a Misna szerkesztője)
Korai RH1: folyamatos átmenet a QH és a LBH-ból, bizonyos izoglosszák még a korábbi korszakokkal rokonítják a korai forrásokat. Például: Misna Eduyot, Avot traktátusok, továbbá a szentély idején releváns halákhák.
Felmerülő kérdés: mi volt a héber státusza a Második Szentély korában? Beszélt és / vagy irodalmi nyelv (LBH, apokrif irodalom, Qumran, RH1)?
Dialektusok léte az i. sz. 2. században:
1. Bar Kochba-levelek: sel különírva, névelő megmarad
Megbízható Misna-kéziratok: sel egybeírva, névelő beolvad
2. Egy fogalomra több szót is használnak, néha vita is van efölött.
3. Palesztinai amorai héber
Források: - Jeruzsálemi Talmud
- Korai amorai / aggádikus midrásgyűjtemények: Gen. Rabba, Lev. R., stb.
- Korai misztikus művek (heikhalot irodalom / merkava-misztika; Széfer Jecira)
- Liturgiai irodalom: imák, legkorábbi pijut-ok (paytanim: Yosé ben Yosé)
- régészeti leletek: zsinagóga-feliratok, amulettek,…
4. Babilóniai amorai héber
Folyamatos zsidó jelenlét, de nem tudunk rabbinikus tevékenységről Babilóniában az i. sz. 3. századot megelőzően. (Tehetségesek migrációja Izraelbe, pl. Hillel?) Az amórai korszak után: szavoreusok, majd gáonok korszaka (a XI. századig meghatározó).
Hatás: keleti arámi, és nem nyugati (palesztinai) arámi. Több perzsa, kevesebb görög-római jövevényszó. Nyilvánvalóan nem volt beszélt nyelv.
Forrás: Babilóniai Talmud
5. A források problematikája
Régészeti források vs. szöveghagyományok + szóbeli hagyományok
- vajon mikor írták le a Misnát, a Talmudot, etc., és mennyire volt pontos a szóbeli hagyományozás? (meglepően pontos volt!)
- kései betoldások a kéziratos szövegekbe? a szöveg javítása a Tiberiási Héber tükrében? melyik szöveghagyomány vált sztenderddé a nyomdászat elterjedésével?
Legfontosabb kéziratok:
Misna: Budapesti (Kaufmann) kézirat
j Talmud: Leideni kézirat
b Talmud: Müncheni kézirat
Kritikai szempontok: 1. régiség; 2. teljesség; 3. szöveghagyományozás pontossága, a nyelvi jellemzők megbízhatósága
Görög (Aquila, Symmachus, Theodotion; stb.), latin és más források, átírások jelentősége. Szamaritánus hagyomány.
6. A RH általános jellemzése, legfontosabb
tulajdonságok
- „plene-bb” írásmód (fokozatos fejlődés: kései epigrafikus emlékek → LBH → QH a leg-plene-bb)
- gutturálisok „keverednek”, bizonytalanokká válnak (pl. bab. RH 23b)
- zárhangok spirantizációja (begad-kefat) arámi hatásra, talán már lezajlott (ellentmondásos adatok)
- [m] > [n] neutralizáció → kihatás a morfológiára (pl. masc. és fem. gyakran egybeesik) (következetlen)
- Szavak „átalakulása” / eltolódó gyakoriság: anokhi > ani, anakhnu >anu, aser > se, zot > zo, ele > elu,…
- Sem peula (nomen actionis, deverbalis főnév) sokkal gyakoribb, mint a BH-ben.
- Új miskálok: pl. -n foglalkozás / embertípus-képző: gazlan, racxan,…
- Vav-consec. eltűnése, ezzel összefüggésben:
- Aspektus helyett igeidők: participium > jelen idő (vagy megengedő); imperf > jövő idő; perf. > múlt idő
- BH-ben nem létező igealakok: latet > liten, lalexet > lelex,… leemor >lomar
- Nifal: lehibbatel >libatel
- Új törzs: nitpael (nifal+hitp.); passzívok (pual, hofal) visszaszorulnak, hitpael, mint medio-passzív.
- Safel: kauzatív „törzs”
- Lamed”he és lamed”alef keveredése
-
Birtokos kifejezése: 1. se + le- > sele- > sel ; 2.
kettős szerkezet: beto sela-melex
- Constructus-os szerkezetek dupla többesszáma: baté knesziot
- Kölcsönszavak: arámi (klal ’szabály’, saa ’óra’), görög (bulé ’városi tanács’, paraklet ’védőügyvéd’), latin (livlar ’írnok’), akkád (get ’válólevél’: sumer >akkád >arámi >héber; daf ’lap’), perzsa (gizbar ’kincstáros’, vered ’rózsa’),…
7. Példaszövegek:
rabbinikus források a nyelvvel kapcsolatban
bBrachot 52b alja (Steinsaltz: 231d): „bore” participium alak jelentése: jövő v. általános?
bRH 23b (Steinsaltz 100-101ab): „jazek” vagy „jacazek”: bizonyíték arra, hogy nem ejtették az cajin-t?
bRH 26b (a lap első fele): a korai amórák (r. Jehuda ha-Naszi halála után) nem ismerték sok héber szó jelentését korábbi szövegekben (szerugin = ’szaggatottan’; chaloglog = ’purslane’ növény; szalszela = ’hajat / törvényt bodorít’; ta?te? = ’söpörni’). De rabbi Jehuda ha-Naszi szolgálója használta ezeket a szavakat, amikor másokkal beszélgetett. Ezek olyan szavak, amelyek a beszélt nyelvben gyakoribbak, mint a csak bizonyos témákról szóló szövegekben. A szolgáló és beszélgetőtársai, egy olyan kis faluból származtak volna, ahol még a II. század végén is beszéltek héberül, míg a legtöbb helyen (ahonnan a rabbik származtak) már nem?
A rabbinikus héber
handout-on szereplő példaszöveg fordítása:
mRH 2,5 (Misna, Ros Ha-sana traktátus, 2. fejezet, 5. misna)
Volt egy nagy udvar Jeruzsálemben, és Beit Jacazek-nak hívták, és oda szokott volt bemenni[1] minden tanú. És a rabbinikus bíróság (= beit din) kivizsgálja őket ott. És nagy étkezéseket csinálnak[2] nekik, azért hogy (= bišvil še-) szokásukká váljék[3] jönni [tanúskodni]. Kezdetben nem mozdultak el[4] onnan egész nap. Elrendelte az idősebbik Rabban Gamliel, hogy[5] mehessenek[6] kétezer ama-t[7] minden irányba. És nem csupán erre[8] [az esetre vonatkozik az engedély] kizárólag, hanem a bábára is, aki megy szülést levezetni,[9] és [arra,] aki megy megmenteni [embereket] a tűzvészből, a hadseregtől, a folyótól (árvíztől), és az összeomlott házból: íme, ezek [az emberek is] olyannak számítanak, mint a város emberei [ahonnan megmentenek valakit], és van nekik [= mehetnek] kétezer [ama-t] minden irányba.
Gemara (a misnához tartozó amórai diszkusszió a Talmudban)
bRH23b (Babilóniai Talmud, Ros Ha-sana traktatus, 23. lap b. [második] oldala):
Felteszik a kérdést: „Beit Jacazek”-et tanultunk (arámi tenan ~ héber šaninu), vagy pedig „Beit Jazek”-et tanultunk? [Azaz: hogy hívják a megadott helyet?] „Beit Jacazek”-et tanultunk, és ez egy magasztos (ld. „cala”gyök) nyelvezet (arámi lišna ~ héber lašon). Amint meg van írva (Jesaja 5,2): „…” Vagy netán „Beit Jazek”-ot tanultunk, amely a szorongattatás nyelvezete? Amint meg van írva (Jeremiás 40,1)? Azt mondja Abbaje: gyere és halld [idézet következik a misnánkból]: „nagy étkezéseket csinálnak nekik, azért hogy (= bišvil še-) szokásukká váljék[10] jönni [tanúskodni]” Nehogy két rossz dolgot is csináljanak nekik.
[1] haju mitkanszim: létige múlt ideje + participium = gyakorító múlt idő a misnai héberben.
[2] Participium a misnai héberben már a jelen idő szerepét is betölti. Továbbá: figyeljük meg a szóvégi [m] jellegzetes átalakulását [n]-né (arámi hatásra?).
[3] Ragil – regilim > regilin, ld. az előző lábjegyzetet a szó végi [m]-ek [n]-né válásáról.
[4] hazu zazim: létige + participium, amely gyakoriságot fejez ki a múltban.
[5] še- =
’hogy’, ill. alárendelt mellékmondatot bevezető szócska, és nem ašer.
[6] Jehu mehalchin = létige imperativus-a + participium = felszólítás. Vagy azért fejezi ki a felszólítást összetett igeidővel, mert „gyakorító múlt”-ról van szó (mostantól kezdve így legyen a szokás; v.ö. haya múlt idő + part. = ’szokott volt… -ni’). Vagy arról van szó, hogy az imperativus képzése nehéz, egyszerűbb mindig a létigét impert.-ba tenni, és a főigét ragozatlanul hagyni. V.ö.: modern héberben a jövő időt (a jussivus jellegzetességei nélkül) használjak sokszor felszólításnak. Vegyük továbbá észre, hogy egy megengedő modalitás is bejön itt (’mennek’ helyett ’mehetnek’).
[7] ama = könyök, 1 ama kb. = fél méter.
[8] Elu = bibliai héber ele. A szó végi magánhangzó változása esetleg arra vezethető vissza, hogy az [u] hang, mint végződés, inkább fejez ki többes számot (v.ö. imperfectum végződései), mint az [e] hang.
[9] lejaled = piel-ben: más szülését elősegíteni.
[10] Figyeljük meg, hogy a Gemara kicsit másként idézi a misna szövegét, mint az általunk ismert Misna-változat.