HB-181 A héber nyelv története

Bíró Tamás:

9. óra:

A középkori héber nyelv, zsidó nyelvek

A hand-out letölthető Word és RTF formátumban.

1. Korszakolás, a héber helye, a nyelvhez való viszony

MedH: a héber nyelvtörténet harmadik nagy korszaka (1. BH; 2. RH; 3. MedH; 4. ModH / IH)

Kezdete: VII. sz., Palesztina (638.: arab hódítás): újjáéledés korszaka? (klasszikus pijjutok, kései midrások, maszoréták)

Korszakok:

1. Gáoni héber (Babilon, 1038-ig, meghatározó szerep a zsidó kultúrában):

a. Gáonok: a babilóniai jesivák (Szúra, Pumbedita: később Bagdadba költöznek) vezetői, a kor zsidóságának szellemi irányítói. (Vs. exilarcha = rés galuta: politikai vezető)

b. Perzsa környezetben, arámi nyelven

c. Arab környezetben: átveszik az arab nyelvet

d. Ezzel egy időben, Palesztina (bizánci kor): nem-rabbinikus kulturális tevékenység: pijjut-költészet, korai misztikus irodalom, mágikus feliratok (tálak, amulettek,…), zsinagóga-feliratok,…

e. Maszoréták (a bibliai szöveg pontos lezárása; kis és nagy maszora; punktuáció, dallamjegyek [dallam, hangsúly, mondat-tagolás]): tiberiasi ~ (Aharon Ben-Aser: Leningrádi kódex [1008], minden kiadás, BHS; Mose ben Naftali), izraeli ~, babilóniai ~

f. Dél-Itália és Bizánc: jelentős központok a X. század körül

2. A középkori héber változatai:

a. arab-zsidó világ (Bagdad, Kairó,…),

b. a felemelkedő Askenázia (XI. századtól: Észak-Franciaország, Németország)

c. spanyol-zsidó aranykor (muszlim, majd keresztény kontextusban);

d. Provansz (Dél-Franciaország)

e. Jemen, stb.

Nagy kiűzetések: Anglia – 1290, Franciao. (és Provansz) – sokszor, majd 1394/5, Magyaro. – 1360-64. közt, Németo. – XIV. sz. , Bécs – 1420-21. Spanyolo.– 1492.

3. Koraújkor:

a. Palesztina (XIV-XV. századtól; pl. Cfat = Szafed)

b. Reneszánsz Itália

c. Lengyelország (XVI. századtól, Nyugat-Európából) (à az újhéber előfutárai)

d. A Török Birodalom egyéb területein (pl. Szaloniki), Jemen,…

e. Nyugat-Európa: Hollandia (XVI. sz. végétől), Anglia (XVII. sz. második felétől),…: a XVIII-XIX. századi haszkala előfutárai

Továbbá: karaiták: Anan ben David által, 770. körül alapított zsidó irányzat. Tagadják a szóbeli tant, a Misna és a Talmud autoritását. A Bibliára (Mikra > karaim) alapozva, új vallásgyakorlatot alakítanak ki. A XIII. századig jelentős közösségeik vannak a Közel-Keleten (Jeruzsálem, Kairó,…), és a karaita-rabbanita polémiák a rabbanita irodalomnak is nagy lendületet adtak (nyelvtanírás: pl. maszoréta-tevékenység; filozófia: pl. Szaadja gaon, stb.). A rabbaniták győzelmét követően (ld. pl. Maimonides tevékenysége), a Krimi-félszigeten, majd Litvániában alakultak ki az új karaita központok. A Krimi-félszigeten nyelvet váltanak, és egy török-tatár nyelvet használnak (a krími tatár és a kun nyelv közeli rokona), héber írással. Mind a középkorban, mind azóta, jelentős vallási és tudományos irodalmat hoztak létre (pl. Kirkiszáni, X. sz.), héber kéziratokat hagyományoztak tovább, stb.

Nem beszélt nyelv: élő vagy holt? Használatban: néhány közösségben beszélt nyelv? Szépirodalmi, rabbinikus és tudományos művek; magánlevelezés, magánfeljegyzések, kereskedők írott és szóbeli kommunikációja, sírfeliratok; a tanulás és a liturgia nyelve; ezért változott, fejlődött, változatai alakultak ki. De nem volt anyanyelvi beszélője: mennyiben természetes nyelv, a szó nyelvészeti értelmében?

Fontos kiegészítés

A változások tényezői:

Diglosszia: Két nyelvet használ egy közösség (egyén), pl. németországi török vendégmunkások

Kódváltás: A kétnyelvű közösség a két nyelvet „keveri” a kommunikáció során. Szigorú szabályai vannak annak, hogy mikor lehet átváltani a másik nyelvre (kódra), akár egy mondaton belül is.

Funkcionális diglosszia: A két nyelv más-más funkciót tölt be a társadalomban, pl. írott nyelv és beszélt nyelv kettőssége (v.ö. irodalmi arab – arab dialektusok).

Szerzők ambivalens viszonya a héberhez: szabad-e profán irodalmat művelni a szent nyelven? Alkalmas-e a héber szakirodalom művelésére? Milyen nyelven fogadja be a közönség?

Ha igen, két tendencia:

1. Arameizmusok túltengése: talmudi arámi kifejezések minden szinten keverednek a héberrel. Tipikusan a rabbinikus irodalomban. Egyes vélemények szerint egy héber-arámi rabbinikus pidzsin nyelv jött létre. De valójában a két nyelv elválik a szerzők szemében, és írásbeli diglossziáról van szó, kódváltásokkal.

2. Tiszta héberre való törekvés, belső nyelvújítás (arab, stb. hatások): Maimonides (Misne Tora), középkori költészet.

Bizonyos műfajokban kevesebb arameizmus (pl. a Biblia-kommentárokban kevesebb, mint a Talmud-kommentárokban). Legtöbb arameizmus: a későbbi korok responsum-irodalmában.

„Copy-paste”-technika: korábbi művekből ollóznak ki részeket, és a rabbinikus kreativitás úgy jelenik meg, hogy a kiollózott részeket új jelentéssel bíró szöveggé rakják össze. Ekkor a nyelvezet a korábbi források (pl. Misna, Talmud,…) nyelvezetét tükrözi.

Arab és az európai nyelvek hatása (szavak átvétele, szavak jelentésváltozása, szintaxis,…)

+ Belső fejlődés (ne fogjunk mindent külső hatásokra): L2, írott nyelvként

Diaszpóra-lét: földrajzi különbségek:

- Kiejtési különbségek: askenázi, szfárádi, jemeni,… + alcsoportok (ok: belső v. külső?)

- A „befogadó társadalmak” nyelvei különböznek, zsidók más-más nyelven beszélnek

- Vándorlások során a hatások felhalmozódnak: „lej-n-olás”: ófrancia + német + magyar.

Héber nyelvtanírás kezdetei: a tudatos nyelvhasználat megjelenése, hatása a nyelv fejlődésére.

- Menahem ben Szaruq: Machberet: egy- és kétbetűs gyökök elmélete

- Jehuda b. David Hajudzs: hárombetűs gyökök elmélete (X. sz.) – arab hatás

3. Tevékenységi területek

Ld. Dobos Károly és Koltai Kornélia óráját.

Ki mikor milyen nyelven mit ír? (Pl. judeo-arab a filozófia és a tudomány nyelve)

Rabbinikus irodalom (kommentárirodalom, halákhikus kódexek, responsumok, kabbala,…)

Filozófiai és tudományos irodalom, világi és liturgikus költészet, egyebek.

A fordítások jelentősége: arabról héberre (késő középkor), majd héberről latinra vagy olaszra (reneszánsz). A héber egyetemes kultúrtörténeti jelentősége az ókori művek Európába történő eljuttatásában (görög, szír, arab, héber, latin) a XV-XVI. században.

4. Az ún. „zsidó nyelvek”

NEM keverék-nyelvek, hanem önálló nyelvek, saját jogon, „szokatlan” külső hatásokkal!

(Igazából MINDEN nyelv „keveréknyelv” valahol! Angol: germán + ófrancia.)

Ókor: arámi (pl. Ny-arámi: palesztinai zsidó arámi; K-i arámi: talmudi arámi; kurd-perzsa zsidók egyes csoportjai által beszélt modern arámi dialektusok), judeo-görög (XX. századig: jevanit), judeo-latin

Három fázis / lehetőség:

1. Alapnyelv zsidó szociolektusai: zsidók átveszik a helyi nyelveket + saját hozomány (héber-arámi, korábbi zsidó nyelvek) + valamennyi belső fejlődés: judeo-francia, judeo-olasz (dialektális jellegzetességek „elcsúszása”), judeo-provanszál, jevanit, judeo-berber, judeo-modern arámi, judeo-tat, judeo-szláv, ma: judeo-amerikai angol,… + karaita nyelv (török-tatár nyelvcsalád)

2. A judeo-nyelvet héber betűkkel leírják, és önálló irodalmi hagyomány alakul ki. Más kultúrkör és más írásforma, ezzel lehetőség az irodalmi forma kötöttségeitől (ld. funkcionális diglosszia: irodalmi nyelv vs. beszélt dialektusok) való elszakadásra: judeo-perzsa, judeo-arab; Rasi-francia. (A perzsa / arab / francia nyelvtörténet fontos forrásai: az eltérő írásrendszer miatt információ a kiejtésre nézve + a beszélt nyelvről információ, az irodalmi nyelv kötöttségeitől függetlenül.)

3. Vándorlás során magukkal viszik és megőrzik a zsidók a judeo-nyelvet: az alapnyelv és a judeo-nyelv külön ágon, két különböző nyelvvé fejlődik tovább (archaikus elemek megőrzése + eltérő külső behatások + eltérő belső folyamatok): jiddis, ladino:

„Raboysay, mir veln bentshn!” – zogt der tate.

Példa: a jiddis (a germán nyelvcsalád önálló tagja, a német rokona, nem romlott német!) komponensei:

a. germán: középfelnémet (alap) + modern német átvételek + angol (XX. század)

b. héber, arámi (kezdeti átvételek, majd folyamatos átvétel)

c. korábbi zsidó nyelvek: ófrancia, óolasz, judeo-görög,… (korai)

d. szláv: lengyel, orosz,… (a némettől való elszakadás után)

e. belső fejlődés

5. A MedH általános jellemzése, legfontosabb tulajdonságok, példák

- Nyelvi jellegzetességek nagyban függnek: korszaktól, földrajzi helytől, szerzőtől és műfajtól !!

- BH és RH elemeinek inkonzisztens keveredése.

- Arameizmusok minden szinten.

- Arab, európai nyelvek,… szavainak átvétele (merkaz ’középpont’, handasza ’mértan’: arab átvételek).

- Héber szavak jelentése kitágul vagy átalakul, más nyelvek hatására (medina = ’város’, arab hatásra)

- Új szavak belső képzése analógiás úton.

- Tükörképzések az arabból; héberben is létező gyökök átértelmezése arab mintára (pl. teva^c).

- Összetett igeidők (létige + imperf., stb.): arab mintára fejez ki régmúltat, lehetőséget,…

- Maimonides: szándéka ellenére is van beszélt arab hatás: pl. ha-ovdé elilim ’bálványimádók’, iqqar (BH: ’gyökér’ ® ’alapelv’), cura ’forma’ (mint filozófiai szakkifejezés),…

Even-Sosan szótár: * = RH ; ^\ = MedH ; ° = ModH !!!

Ajánlott irodalom:

Lewis Glinert (ed.): Hebrew in Ashkenaz, A Language in Exile, Oxford UP, 1993 [51.3.Gli.1.] (fonológia, szintaxis, szociolingvisztika, nyelvtani irodalom, különböző irányzatok viszonya a nyelvhez,… a középkortól a XX. századig)

H. Ben-Shammai: Hebrew in Arabic Script, Qirqisānī’s View, in: Studies in Judaica, Karaitica and Islamica, Presented to Leon Nemoy on his Eightieth Birthday, Bar Ilan University Press, 1982, pp. 115-126. (Karaita Biblia és karaita judeo-héber, arab írással.)

Mintaszövegek

1. Rasi (XI. sz., Franciaország):

:ספר שופטים פרק ג

(טז) ויעש לו אהוד חרב ולה שני פיות גמד ארכה ויחגר אותה מתחת למדיו על ירך ימינו:

„Ehud szerze magának egy kétélű kardot, egy singnyi hosszút, és azt az ő ruhája alatt a jobb tomporára övezé.” (Károli)

רש"י שופטים פרק ג פסוק טז

(טז) גומד ארכה - אמה גדומה, ובלשון אשכנז: דוימ"ן לאנ"ג, ובלשון לעז: גשקור"ט.

Gomed orka: rövid könyök, németül (askenázi nyelven) ’daumenlang’, loaz-ul [ófrancia] pedig ’gas court’.

2. Rasi: a Talmudhoz

תלמוד בבלי מסכת בבא קמא דף סב/ב

משנה: גץ שיצא מתחת הפטיש והזיק חייב…

Ha egy géc kipattan a [kovács] kalapácsa alól, és kárt okoz, akkor [a kovács] kártérítéssel tartozik.

רש"י בבא קמא דף סב/במתני':

גץ - אשטנציי"ל:

Gec: estenceyl

Ófrancia: estencele, mai francia: étincelle ’szikra’.

3. Isaac Israeli: Shaar ha-Shamayim (XIV. század, Toledo)

והגלגל השני מט' הגלגלים שמדרכו הוא סמוך לגלגל הלבנה המגלגל הכוכב הנקרא בלשונינו על דרך פרט כוכב ובלשון הגרי נקרא עטארד וכן יהיה שמו בספרי הזה.

És a második a kilenc szféra közül, amelynek a pályája a legközelebb van a Hold pályájához, az [a szféra], amelyik azt a bolygót forgatja, amelyet a nyelvünkön szűk értelemben véve kocháv-nak (= csillag) neveznek, és amelyet arabul (a Hágár-i nyelven) Atarad-nak neveznek, és utóbbi módon fogjuk nevezni a könyvünkben.

P: עטראד; PK: עוטריד; v.ö. arabul ^cuţârid = ‘Merkúr bolygó’. V.ö.: a tudomány nyelve az arab.

4. Kalonymos b. David (XVI. század, Itália): Tochen Levenim

שער ה’: לדעת אם השנה כבושה היא, בישש”ת בלשונם אם לא.

5. fejezet: Tudni [kiszámítani] azt, hogy [valamelyik] év vajon szökőév-e, bisest a nyelvükön, vagy pedig nem.

“Anno bisestile” = szökőév (modern olasz nyelven).

5. Mai judeo-angol (A. Steinsaltz: A Guide to Jewish Prayer, 2000., p. 204.)

After the Amidah prayer, Avinu Malkenu is recited (the Ashkenazim omit it if it is Shabbat).

Mentsh = ‘becsületes ember’; shul = ‘zsinagóga’; to daven = ‘davenol, imádkozik’; kugel = ‘kúgli, egy ételfajta’