Ki Técé (Dvarim 21,10 - 25,19) hetiszakaszával folytatjuk a Széfer ha-Chinuch sorozatot a nyári szünet után. Mózes 5. könyvének a közepén tartunk, és ismét nagyon sok parancsolat kerül sorra az ezen a szombaton felolvasandó parasában.

Láttuk korábban, hogy három olyan tilalom van, amelyet még akkkor sem szeghet meg valaki, ha különben őt megölik: az emberölés, a bálványimádás és a tiltott nemi kapcsolatok (arajot) tilalma. Minden más parancsolatot meg lehet, sőt meg kell szegni, ha különben az ember élete veszélybe kerül.

Az ölés tilalma, mint láttuk, arra az esetre vonatkozik, amikor X arra kötelezi Y-t, hogy az ölje meg (az ártatlan) Z-t, különben Y-t ölik meg. Mennyivel ér kevesebbet Z élete, mint Y-é, hogy inkább ő haljon meg? Emberéletek között nem lehet különbséget tenni, és ez az elv rövidesen fontossá válik.

De megváltozik a helyzet akkor, amikor valaki önvédelemből öli meg azt, aki őrá támad. Ilyen esetben a támadó számol azzal, hogy a másik akár az ő élete árán is meg fogja védeni magát, a saját életét. Vagyis aki a másik életére tör, az lemond potenciálisan a maga életéről, és ezért megszűnik a két emberélet értéke közötti szimmetria. A szimmetria megsérül a támadó cselekedete miatt. Amennyiben tehát nincs más megoldás, a megtámadott megölheti azt, aki őrá támad, a saját életének a védelme érdekében (jogos önvédelem).

Azt, aki a másik életére tör, a halákha "üldőzőnek" (rodef) nevezi, míg a megtámadott az "üldözött" (nirdaf).

Ezek után, a halákha még egy lépést tesz. Ha a rodef lemond a maga életéről, akkor őt bárki más is megölheti, az üldözött életének a védelmében. Feltéve persze, hogy nincs más mód a nirdaf megvédésére. Amennyiben az üldöző egy végtagjának (testrészének) az árán is meg lehet menteni az üldözöttet (mai viszonyok között például belelövök a lábába), akkor az, aki mégis megöli a rodef-et, az gyilkossá válik.

- - -

A Széfer ha-Chinuch 600. fejezete idézi a szóbeli hagyományt (v.ö. Talmud Bavli, Szanhedrin 49a) azzal kapcsolatban, hogy miért öli meg Joav Avnert (II. Sámuel 3,27) "Aszahel, [Joav] testvérének a vére miatt".

Saul és David híveinek a csatájában Aszahél, Joav testvére, üldözőbe veszi Avnert (II. Sámuel 2,18-19). Avner, menekülés közben, megpróbálja lebeszélni az üldözőjét arról, hogy az életére törjön. Miután az hajthatatlan, egy jól irányzott lövéssel leteríti az ötödik oldalbordájánál. A hagyomány szerint itt találkozik a máj és a lép, vagyis az erre a pontra irányzott lövés halálos.

Egy következő történet keretében Joav Hevron városkapujához hívja Avnert , és ott megöli őt, szintén az ötödik oldalbordájánál (v.ö. "mida ke-neged mida"), Aszahél, a bátyja vére miatt (II. Sámuel 3,27). Látszólag itt a vérbosszú tipikus példájával találkozunk. De a rabbinikus értelmezés felhívja a figyelmünket arra, hogy a "kapu" kifejezés arra utal, hogy mindez a Szanhedrin, a legfelsőbb rabbinikus bíróság előtt történt. Ugyanis az ókori keleten a bíráskodás helyszíne mindig is a városkapu volt, "kapu" és "bíráskodás" szorosan összetartozó fogalmak. És mi zajlott a Szanhedrin előtt? A hagyomány tudja: Joav számonkérte Avneren, hogy miért ölte meg a testvérét. "Rodef volt", védekezett Avner. "Egy végtagja árán kellett volna megmentened magad," válaszolja Joav. Erre Avner: "Nem állt módomban olyannyira pontosan céloznom." De ezt Joav nem fogadja el, hiszen ha az ötödik oldalbordáját célba tudta venni, akkor egy végtagját is megcélozhatta volna. Ezek szerint Avner gyilkosnak számít, hiszen az önvédelem során a szükségesnél súlyosabb eszközzel élt.

Vagyis a rabbinikus értelmezésben Joav immár nem vérbosszú keretében öli meg a testvére gyilkosát, hanem a korabeli Szanhedrin itélete alapján, amely viszont a halákhán nyugszik.

- - -

Térjünk vissza a rodef törvényeire. A Chinuch, a 600. micva tárgyalása során elmagyarázza, hogy I-ten azért teremtette a világot, hogy benépesítse azt, és ennek érdekében meg kell védeni a gyengét az erőstől. Továbbá, az üldözött I-tentől várja a segítséget, ezért azáltal, hogy I-ten kötelességünkké tette a nirdaf megsegítését, miáltalunk kapja meg az ártatlan üldözött azt, amit jogosan vár.

És hiába beszél a Tóra kizárólag arrról az esetről, amikor egy feleség megmenti a férjét, a megmentés kötelessége mindenkire vonatkozik. A 600. parancsolat pozitív formában írja elő az üldözött megsegítését, míg a 601. parancsolat megtiltja az üldözőn való megkönyörülést. Sőt, aki elmulasztja az üldözött megmentését, egy harmadik micvát is megszeg, a "ne állj [tétlenül] felebarátod vére fölött" tilalmát (237. micva, Vajikra 19,16).

A rodef törvényét az teszi különösen érdekessé, hogy az üldözőt mindenféle bírósági itélet nélkül lehet és kell megölni (amennyiben nincs más lehetőség, ld. Avner esetét), hiszen nincs idő és mód a Szanhedrin összehívására, és az eset megtárgyalására. Minden más bűn esetén előbb hagyni kell, hogy az illető ténylegesen elkövesse a tilalmat, majd szabályos bírósági eljárás során kell őt felelőségre vonni. (Természetesen, ha látunk valakit, hogy egy vétek elkövetésére készül, kötelességünk figyelmeztetni és megakadályozni őt, de nem akármilyen eszközzel.)

(Kivételt képez az az eset, amikor egy férfi egy közeli rokon nőt vagy egy másik férfit üldöz azért, hogy tórailag tiltott szexuális kapcsolatba (arajot) lépjen vele: erre az esetre is vonatkozik a rodef törvénye.)

Mivel nem kell bírósági itélet a bűnöző megöléséhez, a középkorban a rodef törvénye fontos szerepet töltött be. Nem létezett Szanhedrin, ezért (elvileg) nem lehetett halálos itéletet hozni. Viszont voltak olyan esetek, amelyek egyes emberekre, vagy akár az egész zsidó közösségre is veszélyt jelentettek. Így például a malsinut elleni fellépésre lehetett használni a rodef törvényét.

A malsinut (árulkodás nem zsidó személynek) különösen nagy veszélyt rejtett magában akkor, amikor az egyik zsidó a nem-zsidó világi hatóságoknál jelentette fel a másik zsidót. Ebbe a kategóriába tartozott az is, amikor egy két zsidót érintő peres ügyet valaki nem a zsidó közösségen belüli rabbinikus bírósághoz, hanem a nem zsidó bírósághoz vitt. A nem-zsidó bíróságok ugyanis sokkal szigorúbban, és gyakran igazságtalanul ítélkeztek. Továbbá, az egyik zsidó által állítólagosan elkövetett büntet sok esetben jó ürügyet szolgáltatott az egész közösség elleni fellépésre is. A malsinut révén tehát nem csupán a másik zsidót, de gyakran az egész közösség biztonságát is veszélyeztethette valaki.

(A mai napig komoly halákhikus kérdést jelent az, hogy vajon két zsidó közötti peres ügyben lehet-e világi bírósághoz fordulni. Sőt, amikor például a Pesti Jesivából elloptak tfilineket, később pedig azok felbukkantak egy másik zsidónál, az a dilemma merült fel, hogy vajon lehet-e feljelentést tenni a rendőrségen.)

- - -

A rodef kapcsán az utolsó példát a Chinuch 600. törvénye is hozza. De, mint rövidesen meglátjuk, nem világos, hogy egyáltalán a rodef törvényéről van-e itt szó.

A Misnában (Oholot 7,6), ebben a legkorábbi, i.sz. III. sz. elejei törvénykönyvben a következőt olvassuk:

"Ha egy nő nehezen szül, felvágják a gyermeket a méhében, és testrészenként emelik ki, mert a nő élete megelőzi a gyermek életét. De ha már kibújt a gyermek nagyobb része, nem érnek hozzá, mert nem lehet elvetni az egyik lelket a másik lélek miatt."

Vagyis, ha a nő élete veszélybe kerül, akkor az embriót meg kell ölni annak érdekében, hogy megmentsük a szülő nő életét. Viszont ha már a szülés elért egy bizonyos fázist (a Chinuch szerint kibújt már az újszülött feje), akkor az újszülött már lélekkel rendelkező lénynek számít, és nem lehet az egyiket elvetni a másik miatt. Mint láttuk a bevezető elején, minden lélek egyenértékű. Tudomásul kell venni, hogy "ez a világ természete" (a Chinuch megfogalmazásában), t.i. az, hogy a szülés során "konfliktusok" léphetnek fel anya és gyermek közt.

A Chinuch úgy érvel, hogy a szülés első szakaszában azért lehet megölni az embriót, mert ő "üldözi", azaz veszélyezteti az anya életét, vagyis vonatkozik rá a rodef törvénye. Habár ez a magyarázat kimondottan tetszetős, számomra mégis problémás. Először is, az embrió még nem beszámítható, a tetteiért felelős lény. Sőt, a folytatásból az is kiderült, hogy még lélekkel sem rendelkezik. Vagyis egyáltalán alkalmazható rá a rodef kategóriája?

A második probléma az, hogy ha a szülés korai fázisában az embrió rodef-nak számít, akkor miért nem számít annak később? A különbség annyi, hogy most már van lelke. Lehet, hogy az embrió mégse számít rodef-nak, és csupán azért lehet megölni, mert nincs lelke? Viszont amint lesz lelke, -- éppen azért, mert nem állítható fel üldöző-üldözött viszony a gyermek és az anya közt -- nem részesíthetjük az egyik lelket előnyben a másikhoz képest?

A választ nem tudom. Csupán annyit, hogy ezt a forrást gyakran idézik a modern halákhikus irodalomban, amikor az abortusz engedélyezése vagy tilalma a kérdés, különböző körülmények között.

Mint említettük, a 600. micva pozitív, a 601. micva pedig negatív formában adja meg a rodef törvényét. Az alábbiakban a 601. micva szövegét vizsgáljuk meg.

Szöveg
======

Nem szabad megkegyelmeznünk a rodef (üldöző) lelkének. És ennek az értelme az, amit írtam az [előző, 600.] micva kapcsán. [Tudniillik az, hogy] a szóbeli hagyomány két bűn, a gyilkolás és a tiltott nemi kapcsolatok (arajot) (1) kapcsán mondja, hogy bárkit, akit látunk, hogy üldöz [valakit] azért, hogy ezeket elkövesse, akadályozzuk meg minden erőnkből (minden eszközzel). Továbbá, ha az illető nem hajlandó lemondani a tett elkövetéséről a szavaink hatására, és módunk van megmenteni az üldözöttet az üldöző egy végtagja [árán], akkor vágjuk le azt [a végtagot]. És ha nem lehetséges megmenteni az üldözöttet, kizárólag a rodef megölése révén, akkor öljük meg őt.

És ezzel kapcsolatban jön a [mostani] tilalom, hogy nem szabad megkegyelmezni neki, hanem öljük meg őt mindenképp, ha nem lehet másképp megmenteni az üldözöttet, csak az [üldöző] élete árán. És ezzel kapcsolatban van írva [a Tórában] (Dvarim 25,12): "És vágd le a kezét, és a szemed ne kegyelmezzen".

A Szifré (2) szavai [szerint]: "És vágd le a kezét" - ez tanítja azt, hogy meg kell mentened [az üldözöttet] az [üldöző] keze [árán] is. De honnan van az, hogy meg [kell] menteni [az üldözöttet] az [üldöző] élete [árán is, akár]? A Tóra mondja [a vers második fele erre vonatkozik]: "... és a szemed ne kegyelmezzen". (3)

A micva gyökereiről és lényegéről pedig, e könyv szokása szerint, szó esik a tevőleges micvák közt. (4)

Jegyzetek
========

(1) Arajot: bizonyos közeli rokonokkal folytatott nemi kapcsolatok, amelyeket a zsidó jog a legszigorúbban tilt.

(2) Szifré: Halakhikus midrásgyüjtemény Mózes ötödik könyvéhez, a tanaita korból (azaz a Misna korából).

(3) Jellegzetes midrasi fordulat, a fordulatra jellemző, tipikus mondattani szerkezettel. A törvény részleteinek egyik felét viszonylag könnyen kitanuljuk a tórai vers első feléből. A "kéz" szó szerepel a bibliai vers első felében, márpedig "kéz"-ről elég egyszerű általánosítani bármely végtagra. Tehát, bármely végtag árán meg kell védeni az üldözöttet. Majd megkérdezzük, hogy a törvény másik, súlyosabb részét viszont miből tudjuk? Abból, hogy az idézet folytatódik. És még ha a folytatásból esetleg egy bátrabb lépésre van szükség is a következtetés levonásához, maga az a tény, hogy a bibliai vers folytatódik, felhatalmaz bennünket arra, hogy a törvény második részét összekapcsoljuk a vers folytatásával. A "szemed ne kegyelmezzen"-t lehet úgy érteni, hogy ez a legszigorúbb esetre is vonatkozzék: akár az üldöző élete árán is meg kell menteni az üldözöttet.

(4) Azaz a 600. micvánál, amely pozitív formában tartalmazza a rodef törvényeit. A 600. micva leírása jóval hosszabb, ezért választottam a 601. micvát, viszont a lényegét összefoglaltam a bevezetőben.

Fogalmak
========

Rodef (üldöző): az a személy, aki a másik életére tör.

Nirdaf: üldözött.

Malsinut: Terhelő információk átadása egy másik zsidóról egy nem zsidó személynek, különösképp a világi hatóságoknak. Az árulkodás legsúlyosabb formája.