Bevezetés
========

Korach hetiszakasza (Bamidbar 16:1-18:32) elmeséli nekünk Korach és társai lázadását. Vagyis folytatódik az az engedetlenségi sorozat, amely Mirjám és Áron "lázadása", majd a tíz kém pesszimista beszámolóját követő felzúdulás kapcsán már az előző hetiszakaszokban is láttunk.

A hetiszakaszban található parancsolatok a kohénekhez és a levitákhoz kapcsolódnak. Láttuk már, hogy József harmadik fia, Lévi leszármazottai alkotják a papi törzset (leviták). Ebből a törzsből származott Mózes, és bátyja, Áron is. Áron és fiai, illetve azok leszármazottai fogják alkotni a papi nemzetséget, ők lesznek a kohénok (kohaniták). A kohénok végezték a szentélybeli szolgálatot, míg a leviták "segédpapként" szolgáltak, valamint Jeruzsálemben és az ország más városaiban a helyi bürokrata-réteget alkották.

I-ten "eredeti terve" szerint az elsőszülöttek (bechor) alkották volna a papi réteget. (Az "eredeti terv" kifejezés filozófiailag problémás, hiszen I-tenről feltételezzük, hogy előre tud mindent, vagyis nem fordulhat elő, hogy ember módjára "meggondolja magát".) Elsőszülöttnek az a fiúgyermek számít, aki "megnyitja anyja méhét", vagyis anyjának az első gyermeke. Ha egy nő először lányt szül (vagy, ne adja az I-ten, abortál, az esetek egy részében), akkor nem lesz elsőszülöttnek számító utóda. Egy férfinak lehet több elsőszülötte is, több feleségtől.

De mivel az elsőszülöttek részt vettek az aranyborjú elkészítésében, a leviták, ill. Áron és leszármazottai veszik át a papi szerepet. Egyrészt erre, másrészt az egyiptomi tizedik csapásra (az egyiptomi elsőszülöttek halála, miközben Izrael elsőszülöttei életben maradtak) vezethető vissza az elsőszülöttek kiváltásának a parancsolata (392. micva, v.ö. Bamidbar 18,16). Ez nem egy teljesen új gondolat, már a kivonulás pillanatában is megírja a Tóra (Smot 13,2): "Szentelj nekem minden elsőszülöttet, az anyaméh megnyitóját, Izrael fiai körében, emberben és állatban, [mert] az enyém ő." Ha az elsőszülöttek az Ö-ökkévalóé, de mégse fognak az ő szolgálatában részt venni, akkor ki kell váltani.

Ennek a módja az, hogy a nem kohén vagy lévi származású elsőszülöttekért, ha betöltötték a 30 napot, akkor 5 ezüst-sékelt adnak egy kohanitának. A szertartás részletes menete le van írva az imakönyvekben. Régebben egyes helyeken szokásban volt egy öt sékel súlyú ezüstérmét az olyan gyermekek nyakába akasztani "nyaklánc" gyanánt, akiket valamilyen okból nem váltottak ki. Az érmére egy hé-bető volt írva, amelynek a számértéke 5. Így, ha a gyermek találkozott egy kohanitával, módjában állt azonnal kiváltani magát.

Az elsőszülött fiúgyermekek kiváltásához hasonlóan, a Tóra előírja az elsőszülött szamár kiváltását is (22. micva a Chinuch-ban). Feltételezhetnénk, hogy ez minden elsőszülött állatra vonatkozik. De ezen a héten olvassuk (Bamidbar 18,17; 393. micva), hogy: "de a bika elsőszülöttjét, a birka elsőszülöttjét vagy a kecske elsőszülöttjét ne váltsd ki, a szentség [részei] ők; a vérüket öntsd az oltárra, a zsiradékukat füstöld el kellemes illatú tűzáldozatként az Ö-ökkévalónak". Ebből következtetik ki a rabbik, hogy minden _tiszta_ állatfajta (hisz a három felsorolt állat mind tiszta) elsőszülötteit fel kell áldozni a Szentélyben, és nem lehetséges kiváltani őket.

Amikor a nép elfoglalta Kánaánt, tizenkét részre osztották a földet, és minden törzs kapott egy-egy darabot. No, de hány törzs volt? Tizenkettő, nem de? Jákovnak volt tizenkét fia, mindegyik egy-egy törzs ősapja, nem? Majdnem, mert József két fiát Jákob adoptálja (Bresit 48), így Efrajim és Menase egy-egy törzsnek számít. A tizenharmadik törzs tehát Levi, vagyis a leviták (és a kohaniták) nem kaptak földet. A feladatuk a Szentélyben és az adminisztrációban volt, a Tóra pedig egy sor rendelettel gondoskodik arról, hogy a társadalom ezen "nem produktív" csoportja is jövedelemhez jusson.

A társadalmi "újra-elosztás" egyik formájának tekinthető az épp tárgyalt öt sékel is. Továbbá, egy másik, szintén a hetiszakaszunkban szereplő törvény (Bamidbar 18,24; 395. micva) előírja például a levitáknak adandó tizedet (maaszer), amelyből, a hetiszakaszunk értelmében (Bamidbar 18,26; 396. micva) a leviták egy tizednyit a kohanitáknak juttatnak.

A Parasat Korach-ban található további micvák a leviták szentélybeli feladatait tartalmazzák, többek közt azt, hogy a kohaniták és a leviták nem cserélhetik fel a teendőiket (18,3; 389. micva).

A 388. sorszámú micva a Szentély őrzését írja elő, Bamidbar 18,4 alapján. A kohaniták és a leviták őrjáratokat állítottak fel, amelyek egész éjjel köröztek a Szentély körül. A kohénok három belső pontra felügyeltek, míg a leviták 21 külső pontra. Egy ember pedig, a "Szentély-hegy embere", járt körbe-körbe, és ellenőrizte, nehogy az őrök elaludjanak. Ha az egyik őr nem köszöntötte őt, mert elaludt, joga volt megbotozni az illetőt, vagy meggyújtani a ruháját a kezében lévő fáklyával. Jeruzsálem lakói ilyenkor azt mondták egymásnak: "Mi ez a hang a Szentély udvarából?" "Az egyik levita hangja, akit ép megvernek, és ég a ruhája, mivel elaludt az őrségben." (V.ö. Chinuch, 388)

Az őrzésnek nem az volt a célja, hogy megvédjék a külső behatolóktól, hanem az, hogy növeljék a Szentély tekintélyét az emberek szemében. A midras (Szifre Zuta 292, 1, 10-11.; v.ö. Chinuch 388.) azt mondja: "nem is lehet összehasonlítani egy olyan palotát, amelynek vannak őrei, egy olyan palotával, amelynek nincsenek".

Az alábbiakban, teljes terjedelemben közölt micva (391.) látszólag ugyanezt írja elő, egy verssel későbbi tórai idézetre hivatkozva (18,5). A két parancsolat közötti különbséget fogjuk megnézni. Az elsőt pozitív (tevőleges, előíró), a másodikat negatív (tiltó) parancsolatként értelmezzük. Vagyis nem ugyanaz a parancsolat szerepel kétszer, a 18. fejezet 4., ill. 5. versében, hiszen a Tóra nem tartalmaz fölösleges ismétlést. Még ha a hatásuk látszólag ugyanaz is, nem ugyanarról van szó. Az egyik előír valamit, a másik megtilt valami mást. Ezért, ha egy kohanita vagy levita nem teljesíti a Szentély őrzését, akkor az egyszerre két parancsolatot is megszeg.

Szöveg (teljes)
============

Nem szabad félbehagyni a Szentély őrzését, az egész éjjel történő körbejárását. Amint meg van írva (Bamidbar, 18:5): "és őrizzétek a Szentély őrzését".

És tudvalévő, hogy az "őrzés" szó tiltás helyett áll (1), ahhoz hasonlóan, ahogy említették azt [a bölcseink], emlékük legyen áldássá (2) (Eruvin 96a (3)): "Bárhol, ahol a [Tórában] a "hisamer" ('őrizkedj' valamitől), 'pen' ('nehogy') és az 'al' ('ne') szócskák állnak, az tiltásra (negatív parancsolatra) vonatkozik."

És azt mondják a midrás-gyűjteményben: "'És őrizzék a Gyülekezés Sátrának az őrzését' (Bamidbar 18:4) - itt csupán pozitív parancsolat formájában találom meg, de honnan tudom, hogy létezik negatív parancsolat formájában is? A bibliai szöveg mondja: 'és őrizzétek a Szentély őrzését' (u.o. 18:5)."

És talán arról van szó, hogy az egyiket pozitív parancsolatnak, a másikat pedig negatívnak értelmezték, amikor két pászuk-ot (4) találtak, amely ugyanazt tanítja. Abból, amelyik a szemtől szembe elhangzott felszólítást tartalmazza (5), tanulták ki a tiltást. És az "elrejtett" (harmadik személyű) felszólítást, amely kevésbé súlyos, értelmezték pozitív parancsolatként. Ugyanis bárki, aki az igazság serpenyőiben mérlegeli a kérdést, el fogja ismerni, hogy a harmadik személyű felszólítás kevésbé súlyos (kevésbé erős), mint a közvetlen parancs. (6)

A micva gyökereiről, a kapcsolódó szabályok egy részével együtt, pedig már említést tettem a könyv sorrendje szerinti első vonatkozó (a 388. sorszámú) micva kapcsán. (7)

Jegyzetek
========

(1) Felmerül, hogy miért szerepel kétszer az "őrzés" szó a mondatban, hiszen egyszer is elegendő lenne. A javasolt megoldás szerint az egyik a tényleges őrzésre vonatkozik, míg a másik a negatív felszólítás. Talán ezt úgy lehetne érzékletesen visszaadni, ha a verset a következő formában fordítanánk le magyarra: "és őrizkedjetek a Szentély őrzésének [a félbehagyásától]". Miért lehet az "őrzés" szót egyszerűen tagadásnak értelmezni? Ennek az oka az a rabbinikus alapszabály, amely szerint bizonyos szavak, köztük az "őrizkedjetek" kifejezés is (nem pontosan abban az alakban, ahogy a jelen versben szerepel, de attól még az asszociációra alapot szolgáltathat) mindig a tilalomra utalnak.

(3): Emlékük legyen áldássá: (z"l, ejtsd: zál): emlékük legyen áldássá (zikhronam livrákhá). Elhunyt neve után szokás tenni ezt a Példabeszédek 10:7-re visszavezethező kifejezést. (Eredetileg: zc"l, azaz "az igaz emléke áldássá lesz"). A chaza"l ("chácháménu, zikhronám livrákhá"), azaz "bölcseink, emlékük legyen áldássá" állandósult kifejezés a misnai (i. sz. 1-2. század) és a talmudi (3-5. század) rabbikra vonatkozik. (Megjegyzés: a " jel a héberben a rövidítések jele, amelyet a magyar átírásban is átveszünk néha.)

(3) Az ilyen formában megadott helymegadás mindig a Babilóniai Talmudra vonatkozik. Például, jelen esetben, "Eruvin 96a" jelentése: Babilóniai Talmud, Eruvin traktátus, 96. lap, 'a' oldal (hasáb).

(4) Pászuk: bibliai vers.

(5) Azaz második személyben hangzik el a 18:5 vers: "és őrizzétek a Szentély őrzését", ellentétben a 18:4 verssel, amely harmadik személyű felszólítást tartalmaz: "és őrizzék a Gyülekezés Sátrának az őrzését".

(6) Egy tilalom általában erősebb, mint egy pozitív parancsolat, ha például ütközik a kettő. A tilalmak áthágásáért súlyosabb büntetés jár, mint egy kötelezettség elmulasztásáért. Vagyis a súlyosabb nyelvtani formát alkalmazzuk a súlyosabb előírásra.

(7) Az első micva (a 4. paszuk első felében) egy másik pozitív felszólítással párosul, míg a második micvát tartalmazó 5. vers egy tilalommal fejeződik be. Érdekes módon, ezt a tényt nem láttam felhasználva sehol, pedig valószínűleg szintén lehetne egy érv amellett, hogy az első paszuk pozitív, míg a második negatív tartalmú. (Hasonló érvelésre ld.: Rási Smot 20:13-hoz, 'lo tignov' kapcsán.) Az a kérdés szintén felmerülhet, hogy egyáltalán tényleg ugyanarról szól-e a két pászuk? Hiszen az elsőben a "sátor" szó szerepel, míg a másodikban a "Szentély". Valóban, Ovadja Szforno, jelentős olasz kommentátor a XVI. század elején, a 4. paszukot a Szentély udvarára vonatkoztatja, míg az 5-iket magára a pusztai szentélyre. A többi klasszikus kommentátor hallgatásából esetleg szintén lehet arra következtetni, hogy nem láttak ebben a két versben említésre méltó ellentmondást.

Fogalmak
========

Bechor: elsőszülött, az a fiúgyermek, aki "megnyitja az anyja méhét".

Maaszer: tized, a levitáknak járó adó egyik fajtája.