Bevezetés
========

Mózes harmadik könyvének harmadik hetiszakaszát, Smini (Vajikra 9,1-11,47) parasáját olvassuk most. A hetiszakasz első fele az áldozatok bemutatását, a kohaniták teendőit mutatja be. Áron két fia, Nádáv és Ávihu, "idegen tüzet" (10,1) vittek áldozatként, azaz olyan korbán -t (áldozatot), amelyet nem kaptak meg parancsolatként. Ezért megemésztette őket a Szentek Szentélyéből kicsapó tűz, és elpusztultak. Áron megmaradt két fia, Elázár és Itámár, ezek után jobban fognak vigyázni, hogy pontosan kövessék az isteni útmutatást: nem csupán elvenni, de hozzáadni se szabad a törvényekhez. Külön micva mondja majd ki azt, hogy az, aki hozzátesz a parancsolatokhoz, éppúgy vétket követ el, mint az, aki elvesz a belőlük.

Áron két fiának a halálát követő rész azt írja elő, hogy a papok bort, és semmiféle szeszes italt nem fogyaszthatnak, mielőtt bemutatnak bármilyen áldozatot. E két rész, a két fiú halála és a részegítő italok fogyasztásának a tilalma, ha egymás mellett szerepel, nem lehet véletlen. Láttuk már korábban, hogy a zsidó Tóra-értelmezés kulcsa az, hogy semmi se véletlen a szövegben, nincs egy fölösleges betű sem. A két rész közelségéből azt a következtetést vonták le a rabbik, hogy Áron két fiának a bűne valószínűleg az volt, hogy részegen mutatták be az áldozatot.

A hetiszakasz második fele az étkezés szempontjából tiltott állatok fajtáival foglalkozik.

A most ismertetésre kerülő rész a Szefer ha-Chinuchból a hetiszakaszunkban található első parancsolat ismertetése, amely azt tiltja meg a papoknak (kohanitáknak, Áronnak, fiainak és leszármazottaiknak), hogy megnövesztett hajjal menjenek be a Szentélybe. Azt fogjuk megvizsgálni, hogy egy középkori rabbi hogyan gondolkodik: milyen eszközök vannak a kezében ahhoz, hogy értelmezze a Tóra szövegét, és hogy meghatározza, mi számít parancsolatnak. Milyen érveket hozhat a véleménye mellett?

Az érvek két félék lehetnek: források vagy logikai érvek. Az alábbi részletben mindkettőre látunk példát, és egyúttal átismételjük a három héttel ezelőtt írtakat a rabbinikus irodalom műfajairól.

Amint az előbb, a részegítő ital megtiltásánál, úgy most is az lesz a kiindulópontunk, hogy mi a kontextus. A rabbinikus irodalmat olvasva, az embernek gyakran az az érzése, hogy a rabbik szeretik kiszakítani az egyes bibliai részleteket a kontextusból, és önmagukban értelmezni azokat. Az alábbiakban látni fogjuk, hogy ez nincs (mindig) így.

Az az előíras, amely szerint Áron és fiai ne mutassanak be áldozatot hosszú hajjal és megszaggatott ruhával, közvetlenül Nadav és Avihu halálát követi, a tetemek elszállítása utáni versben (10,6) található. Vagyis, első ránézésre, itt egy egyszeri utasításról van szó: most, hogy ti hárman, Áron, Elazar és Itamar, gyászoljátok Nadav-ot és Avihu-t, ne viseljétek a gyász e két jelét, ha áldozatot akartok bemutatni, különben ti is elpusztultok. Vagy, hihetnénk azt, hogy csupán arra a speciális esetre vonatkozik, ha egy kohén a gyász miatt nem vágja le a haját. Tehát érvelnünk kell amellett, hogy itt nem csupán egy egyszeri utasításról, és nem is egy speciális esetre vonatkozó szabályról van szó, Hanem a következő nemzedékekre is érvényes a micva, és nem csupán a gyászólókra vonatkozik.

A másik problémát az veti fel, hogy a parancsolat máshol is szerepel a Tóra szövegében. Vajikra 21,10 ugyanezt az előírást tartalmazza, a haj megnövesztése ellen, viszont ott csak a főpapról (kohen gadol ) van szó. (A főpapot a kohaniták közül választják, különleges feladatai vannak, és különösen szigorú szabályok vonatkoznak rá és az életvitelére.) Honnan tudjuk, hogy az az előírás minden kohanitára vonatkozik, nem csupán a főpapra?

Vagyis van két bibliai versünk. Egyik se mondja ki pontosan azt, amit szeretnénk: amit a Szóbeli Tanból tudunk, hogy a halákha. Ugyanakkor a kettő együtt fölöslegesnek tűnik, márpedig nincs fölösleges ismétlés a Tórában. A megoldást e kettő együtt adja. Éppen a redundánsnak tűnő ismétlés szolgál arra, hogy megtanuljuk: nem csupán a főpapra, és nem csupán a hozzátartozójukat gyászoló kohanitákra vonatkozik az, hogy hosszú hajjal (és megtépett ruhával) nem mehetnek be a Szentélybe.

További problémát okoz az (amit sajnos fordításban nehéz visszaadni), hogy a vizsgált versben szereplő kifejezés ("ne bozontosítsa be a fejét"), ritkán szereplő, nehezen érthető kifejezés a bibliai héber nyelvben. Vagyis amellett is kell érvelnünk, hogy helyesen értjük a vers szavait. Sőt, ezt kell előbb megmutatnunk, mielőtt továbbmegyünk, és mielőtt azt bizonyítjuk be, hogy kire is vonatkozik a szabály. Ezt a logikát fogjuk látni a következőkben.

Szöveg:
======

Nem szabad [a kohéneknek = papoknak] a Szentélybe megnövesztett hajjal belépniük, amint azt a gyászolók teszik [t.i. hogy megnövesztik a hajukat]. Amint meg van írva (Vajikra 10,6): "fejeteket ne bozontosítsátok be...". A Targum pedig azt mondja: "ne sokasítsátok a hajszörzetet" ( 1 ).

Jechezkiel [Ezékiel] próféta a következő módon magyarázta meg (Ezékiel 44,20): "a szőrzetet ne küldjék el" (2 ).

A leprásról pedig az szerepel (Vajikra 13,45), hogy "a feje ne legyen bozontosan benőve" (3 ). [Ezzel kapcsolatban pedig] azt mondták [a rabbik] a Szifrában ( 4 ), hogy [az a kifejezés, hogy] "a fejeteket ne bozontosítsátok be", azt jelenti, hogy "ne növesszetek szörzetet".

Ez az előírás ismétlődik a főpapra vonatkozóan, hiszen máshol (Vajikra 21,10) az szerepel, hogy "[a főpap] a fejét ne bozontosítsa be". [Miért szerepel ez az előírás többször is a Bibliában?] Azért ismétlődik, hogy nehogy azt gondoljuk, hogy ami [most] szerepel Elázárra és Itamarra vonatkozóan, hogy "a fejeteket ne bozontosítsátok be", csupán arra vonatkozik, hogy ha halott mellett [gyászol az illető kohanita]. És hogy, amikor nem a gyász mellett csinálják [az áldozatok bemutatását], ne hidd, hogy szabad [hosszú hajjal bemenni a Szentélybe]. Ezért. kiderül a főpapra [kohen gadol] vonatkozóan, hogy az áldozatbemutatás miatt [általában] parancsolta meg neki az Ö-ökkévaló -- áldassék Ő --, hogy megborotválkozzon. (5 )

Jegyzetek:
=========

(1) A micva meghatározását követi, mint mindig, az a bibliai vers, amelyre a micva épül. Viszont, mivel nehezen érthető a tórai kifejezés, meg kell magyaráznunk azt, különböző források segítségével.

A targumok, mint láttuk három héttel ezelőtt, a késő ókorban (az i.sz. első századokban) keletkezett arámi (arameus) fordításai a Bibliának. A nép nyelvére fordították le a héber szöveget, és egyúttal valamennyi magyarázattal ki is egészítették azt. (A zsidók nagy többsége, akárcsak a Közel-Kelet legtöbb népe ebben a korban, a héberhez közel álló arameus nyelven beszélt.)

Az idézetben a nehezen érthető, ritka héber kifejezést adja vissza a Targum (a Targum Onkelosz a Tórához, a legismertebb targum) egy egyszerűbb módon. (Mivel mindkettőt magyarra fordítottuk, nem igazán érthető a probléma annak, aki nem látja maga előtt az eredeti szöveget.)

(2) Ezékiel próféta a könyvének az utolsó fejezeteiben a Szentélyt, és a benne folyó szertartást írja le. Ennek részeként ő is megemlíti a tárgyalt törvényt. Márpedig Ezékiel könyve része a Bibliának, és ezért jó hivatkozási alap. Az a tény, hogy Ezékiel is hozza ezt a parancsolatot, két okból fontos. Először is, egy másik megfogalmazást kapunk ugyanarra a törvényre, talán érthetőbb szavakkal. Másodszor pedig, látjuk, hogy itt nem csupán egy egyszeri előírásról van szó, amely csupán Áronra és fiaira vonatkozott. És nem is csak a főpapra vonatkozik az előírás, és nem is csupán a gyászolókra.

(3) A Targum Onkelosz és Ezékiel könyve után a harmadik forrásunk a Tórából származik. Most másra vonatkozóan szerepel egy, az általunk megérteni kívánthoz hasonló kifejezés.

(4) A Szifra korai midrásgyűjtemény (Tóra-magyarázat az i.sz. 2-3. századból) Mózes 3. könyvéhez. Újabb, szintén autoritatív forrás, amelyre lehet hivatkozni, és amely megvilágosítja ezt a nehezen érthető kifejezést.

(5) Ez az utolsó bekezdés azt hivatott bizonyítani a két bibliai versből, hogy a Szentélybe általában nem lehet hosszú hajjal bemenni, és nem csupán a gyászolás miatt megnőtt haj tilos.

Fogalmak:
========

Korban = áldozat.

Kohen gadol: főpap, a kohaniták közül kiválasztott személy, akire különleges szabályok vonatkoztak, és akinek különleges feladatai voltak. Általában egy meghatározott család tagjai közül választották ki.
 
 
 

---------------------------------------------------
Bíró Tamás, Arachim, Magyarország, Széfer ha-Chinuch program
http://www.let.rug.nl/~birot/arachim/
birot@let.rug.nl
Kérdéssel, javaslattal, címváltozással kapcsolatban forduljon Bíró
Tamáshoz.
A fenti írás szabadon terjeszthet? a forrás megjelölésével.
----------------------------------------------------